A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)
Michal Markus: Felsőmagyarországi kapaformák
juk meg említeni, melyek formájukban eltérnek az eddig ismertetett pajzs-, szív, levél-alakú „lapos kapák" formájától. Ez az ú. n. „gömöri" és „losonci'' irtókapa, mely leginkább az északi magyar-szlovák határvidék, Gömör és Nógrádmegye kapája volt. Noha irtókapa néven tartják őket számon, az eredeti irtókapának erősen alakított és továbbfejlesztett változatai. Az eredeti irtókapáknak tudvalévően csákány-formájuk volt s kimondottan kemény, hegyvidéki, bokros, gyökeres talaj megművelésére szolgáltak. A gömöri és losonci változatok már inkább csak a szőlő-hegyekben való kapálgatásra szolgáltak. Élük elég élesre volt kikovácsolva, a gyökeret úgy vágták mint a fejsze. Nézetünk szerint a legősibb kapaformákat éppen ezekben az irtókapákban kell keresnünk. Ezt bizonyítják a régészeti ásatásokból előkerülő kapák is, valamint az okleveles adatok is. Egy 1586-ból származó feljegyzés az irtókapákat „tót kapá7c"-nak minősíti [9]. Ennek valószínűségét a mai recens szlovák kapák is bizonyítják. (V. ö. pl. a következő írtó-kapa típusokat: gömöri, losonci, tapolcsányi, nyitrai, trencséni, zsolnai, árvái, liptói irtókapák formáit.) A fentiekben ismertetett, — Mecenzéfen gyártott, északmagyarországi kapaformák közlésével elsősorban a múzeumi tárgygyűjtés lokális és typológiai munkájához kívántunk tájékoztató adatokat szolgáltatni. Tudjuk, hogy kapák formáját két főtényező határozta meg: a talaj és megművelt növény. Kívánatos volna, ha ennek az igen fontos mezőgazdasági szerszámnak a mindennapi használatát, hagyományait, életét, alakulását, változatait jobban is ismernénk. A kapa többezeréves szerszámunk. Megvan a maga története. Az eddigiek során nem sokat törődtünk vele. A mecenzéfi példák azt igazolják, hogy fejlődésvonalukat, változataikat, funkciójukat nem. ismerjük elég jól. A kapa és a kapálás a paraszti munkatörténet egyik legfontosabb szerszáma és munkafolyamata —• ezért a néprajzi kutatásaink során vele okvetlenül foglalkoznunk kell. MICHAL MARKUS, Kosice JEGYZETEK ;i] A szellemi és társadalmi kultúra anyagát annak ideién dr. Manga János gyűjtötte össze. [2] Illés Aladár: Felsőmagyarország kisvasipara. Technológiai Lapok, 1891. 92—93. ;3] A Mecenzéfen működő hámorok legutolsó teljes jegyzékét a kosicei pénzügyigazgatóság egyik kimutatásából ismerjük: Seznam vodních dei republiky Ceskoslovenské. Financní reditelství. Kosice. — Megjelent Prágában, 1933-ban. 4j A Mecenzéfen kovácsolt kapa-formákról szóló tanulmányom: ..Mecenzéfi eredetű kapák" címen fog megjelenni a Slovensky národopis 1964. évfolyamában. '5] A fentebb említett tanulmányomban közel 200 kapa-formát dolgoztam fel. Ezek közül 140 darabnak a rajzát is bemutatom. Körülbelül 30—32 darab kapának csak a nevét említem meg. Ezek a kapa-fajták formában alig különböznek a többiektől, csak a nevük jelzi azt, hogy az elmúlt száz esztendő során a kovácsok mégis megkülönböztették őket. Körülbelül 10—12 darabról szintén csak említést teszek, mivel bár a köztudatban ismerték nevüket, de formájukra, méreteikre a kovácsok már nem tudtak egyöntetű tájékoztatást nyújtani. Talán a későbbi kutatás során kiderül ezeknek is formája és használata. Végezetül 24 darabról kimutatjuk, hogy a két háború között a mecenzéfi kovácsok transzkontinentális kapák gyártásába is belefogtak. így pl. igen sok ázsiai, óceániai, afrikai és dél-amerikai kapát exportáltak a kávé- és rizsültetvényekre. '61 Ezekről az úgynevezett „tót nagyfuvarosokról"' igen gazdag hagyományanyag él még a néo között. Igen szemléltető rajzot ad róluk Sztudinka Ferenc: Százöt év a magyar vaskereskedelem és vasipar történetéből, 1805—1910. Magyar ipartörténet, 1911. V. 106—107, valamint P. Hapák: Dejiny zeleziarskeho priemyslu na Slovensku v rokoch 1848—1867. Bratislava, 1962. 201. c. munkáiban. 7] Ezeknek a kapafajtáknak a részletesebb ismertetését a fentebb említett tanulmányomban olvashatják a kérdés iránt é'-deklődők. B] A magyar kapaformákról a legösszefoglalóbb tájékoztatást Balassa Iván munkájában találjuk. (A magyar kukorica; A magyar kapaformák c. fejezetben, — Budapest, 1960.1 — A kapahasználatra igen figyelemreméltó adatközlést találunk még Fél E.— Hof er T.: A parasztember szerszámai c. tanulmányban. (Az átányi kapák.) Ethnograohia 1961. 497—531. 9] Szamota I.—Zolnai Gy. : Magyar oklevél-szótár. Budapest, 1906. 1006.
