A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Lajos Árpád: Hajnaltüze Borsodban

Maga a tánc ebben a merész szakaszban mutatványossá válik. A legények beviszik párjaikat a tűzbe, s tánc közben átemelgetik a tűzön. Ilyenkor a lányok, menyecskék bele-belesikoltoznak a mulatság zajába. Általában megvárják ilyenkor, hogy a szalmatűz lohadjon, ..hervadjon" egy kicsit. A hangonymellékiek, hórvölgyiek azonban a magas tűzbe is be-bemerészkednek. A legények virtusból néhány pillanatra otthagyják párjaikat, beugranak a magas tűzbe, sőt nagy élvezettel felrúgják a tüzes üszköt. A Hór völgyén gyakori szokás, hogy a fiúk kis időre hármasával-négyesével összefogózva, táncolnak a tűzben, majd ismét visszatérnek a lányokhoz. A közben lehamvadó tüzet állandóan táplálják a tartalék szalmával. A hamvadó tűz pótlásakor ismét előkerülnek a pálinkás üvegek, mert belülről is kell fűteni a hangulatot. Gyakori eset, hogy a hajnaltüze forgalmas hely közelében lobog. Olykorolykor ideérkezik egy-egy átmenő gépjármű, utasokkal, üzembe induló munkásokkal. A mulatózok leállítják őket egy-két percre. Borral, pálinkával megkínálják az utasokat. Beadják az italt, s csakhamar üresen kapják vissza az üvegeket. A gépkocsivezető sóvárogva nézi ilyenkor a kedves jelenetet, melyből nem veheti ki részét. Aztán beindítja a kocsit, s a hajnalégetők hangos integetése közben búcsúzik utasaival együtt. A tánc tíz-tizenöt percig tart. Ez alatt az idő alatt elfogy a szalma, s a tűz ragyogását felváltja a hajnal derengése. A hamvadó tüzet táncolva tapossák be a földbe. Ahogy kivirradt, abbahagyják a táncot. A fiatal pár s a közeli rokonság még visszamegy a lakodalmas házba. A násznép többsége pedig távozni indul. Ilyenkor hangzik fel a hagyományos búcsúnóta: „Haza legény, haza, haza már. .."