A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Mádai Gyula: A miskolci Földes Ferenc Gimnázium szakkörének munkája a néprajzi és helytörténeti kutatásban

a múzeum gyűjteményébe. A kutatást komplex módszerrel lehet a legeredményesebben végezni, s remélhetőleg más tudományágak művelőiből is tudunk munkatársakat szerezni. Megyénk területén feltétlenül fontos volna még néhány hasonló jellegű munkát végezni, s ezen a téren elsősorban a külső munkatársak segítségétől remélünk sokat. A gyors technikai, tudományos fejlődés és a népjólét emelkedése következtében egyre hamarabb tűnnek el a régi népélet tárgyi és szellemi emlékei. Öszszegyűjteni, megőrizni, tudományosan feldolgozni, kiállításokon bemutatni elsőrendűen a múzeum feladata. A felsorolt fontosabb problémák megoldásához a néprajz iránt érdeklődő emberek, diákok, szakkörök további segítségét kérjük és várjuk. BODGÁL FERENC A miskolci Földes Ferenc Gimnázium szakkörének munkája a néprajzi és helytörténeti kutatásban A klasszikus görög mondás: „Ismerd meg magadat!" — valamennyiünket kötelez. Minden nép, nemzet egyénekből áll, s az egyének önismeretét logikusan követnie kell a nemzet önismeretének. A történelmi érdeklődés egyidős az emberrel. Mindenkit érdekel közösségének a múltja. Különösen a XVIII. századtól fordulnak fokozottabb érdeklődéssel az írók, költők a nép felé. Ismerni akarják dalait, meséit, életmódját. írásaik így igazabbak, művészibbek lettek. Ebből az egyre fokozódó érdeklődésből született meg a néprajzi tudomány, a népi-, paraszti-, újabban a városi kultúra és társadalom jelenségeit gyűjtő, következtetéseket levonó, az élethez, a néphez közvetlenül közel kerülő tudomány. Világszerte működnek az etnográfusok, etnológusok társulati, néprajzi múzeumok, kutatóintézetek. Néprajzosok járják az afrikai dzsungeleket. Szerelettel, megértéssel figyelik a mai ősemberek életét. Ha kell gyógyítanak, tanácsokkal látják el őket, s az elmaradott élet regisztrálásán túl emberibb életükért küzdenek. Természetesen, a más népek iránti érdeklődéstől sokkal nagyobb szerepet kap nálunk a magyar népi kultúra megismerése, megismertetése, rendszerezése. A hivatásos kutatók már Magyarországon is széleskörű gyűjtőhálózatra támaszkodhatnak. Ezer és ezer különböző foglalkozású kutató dolgozik értékeink megmentésén. Gyorsan átalakuló életünkben nem tűr halasztást ez a szép, társadalmilag is hasznos munka. Borsod megyében és Miskolcon is meggyorsult a már régen megkezdett gyűjtő munka. Elődeink közül különösen Istvánffy Gyula szakkörünk névadójának példája lelkesíti diákjainkat. Ebbe az országosan, s egyre tervszerűbben folyó munkába kapcsolódtak be szakkörünk tagjai, is. Diákjaink benn élnek korunkban, munkájukkal jövőjükre készülnek. Ugyanakkor vizsgálják, mentik értékeinket, gyönyörködnek a nép dalaiban, művészetében, megértik a múltbeli élet gondját, baját, — de mégsem nézik nosztalgiával a letűnt korok kivesző hagyományait. Megértik azt is, hogy néphagyományaink egy részét érdemes csak mai kultúránk részévé tenni. Tudják, hogy a fejlődés menete megállítha-