A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Bodgál Ferenc: Néprajzi feladatok Borsodban

sen kiszélesült a táplálkozás kutatóinak tábora. Zupkó Béla Krasznokvajda cselédnépe egykori és mai táplálkozási viszonyait kutatta, valamint dr. Martos Gizellával értékes adatokat gyűjtött Mezőkövesd régebbi és mai néptáplálkozására vonatkozóan. Zupkó Béla kutatását az egész Dél-Bükkségre kiterjeszti, Lencsés Ferenc pedig folytatja a summások táplálkozásának kutatását. A XVIII. századtól a mai napig nyomon követhető miskolci fehér kenyér múltját, a pereces zsemlesütés paraszti hagyományait Bodgál Ferenc kutatja. Foglalkozik a vásárra járó parasztok, iparosok táplálkozásával is, s ezzel kapcsolatosan a miskolci lacikonyhásokra, pecsenyésekre gyűjt adatokat. Tárgyi gyűjteményünk a táplálkozásra még elég kevés, e téren különösen sok a tennivaló. 5. Mesterkedés A háziipar, szövés-fonás emlékeit már a század elején gyűjtötte Kóris Kálmán, azóta ez a gyűjtemény jelentősen gyarapodott. 1950-ben Bakó Ferenc a magyar paraszti mészégetést kutatja a Bükk falvaiban, 1956-ban Lajos Árpád a bükki szénégetésre gyűjt adatokat. Mindkét foglalkozás igen régi múlttal, rendelkezik, s évszázadokon keresztül a technikai tudást és a szerszámkészletet is örökölték. 1952—1956 között Bodgál Ferenc a gönci kovácsokra, csizmadiákra kutat, később kutatását az egész Hernád-völgyre kiterjesztette. Az itteni mezővárosokban a kézműipar évszázadokon keresztül jelentős volt, s a különféle céhek között szoros kapcsolat jött létre. Feltétlenül fontos volna a különféle mesterségek igényes, monografikus leírása és összehasonlító vizsgálata. Nagyon jelentős szerepe volt Miskolcnak, az itteni mesterségek tárgyi anyagát Megay Géza gyűjtötte össze, feldolgozás azonban idáig nem készült. Jelenleg Bodgál Ferenc a fémművességre (kovácsok, cigánykovácsok) gyűjt adatokat, Lajos Árpád a geleji, bükkábrányi szűcsökre vonatkozóan gyűjt és publikál. Udvary Sándor az ónodi fazekasok fellelhető emlékeit gyűjtötte össze, s kisebb cikkben a mesterséget is feldolgozta. Az utóbbi évek néprajzi pályamunkáiban is több értékes feljegyzést találunk a mesterkedésre vonatkozóan. A múzeum tárgyi gyűjteménye a fenti témából szépen gyarapodott, teljes cigány kovács és kovácsműhely, kalaposműhely és egyéb mesterségek eszközkészlete s produktumai kerültek be az utóbbi évek gyűjtőmunkái során. A legfontosabb még egy-egy mesterség lehetőleg teljes anyagát összegyűjteni, fénykép- és kéziratos feljegyzéseket készíteni. Különösen fontos volna a kádárok, kerékgyártók, szíjgyártók, kötelesek, szűcsök stb. mesterségek még fellelhető emlékeit összegyűjteni. 6. Díszítőművészet, viselet Ez a téma szoros kapcsolatban áll a mesterkedéssel. Győrffy Istvánnak a matyó népviseletről írott munkája mellett Dajaszászy F. Józsefnénak ugyancsak a matyó népviseletről, valamint a régi borsodi keresztszemes hímzésekről írott munkáit említhetjük. Domanovszky Györgynek a mezőcsáti kerámiáiból írott könyve ugyancsak díszítőművészeti szempontból jelentős. Nem teljesen tisztázott még a matyó viselet és a környező községek pl. Bogács viseletének, díszítőművészetének összefüggése. Az utóbbi tíz évben tárgyi gyűjteményünk szépen gyarapodott, a témára vonatkozó kutatás az említetteken kívül csak igen kevés történt. Vannak még a viselet, díszítőművészet kutatása kapcsán tennivalóink. Nem ismerjük pl. Borsodszirák viseletét, díszítőművészetét, noha az 1880-as években egy országos kiállítás alkalmával külön kiemelik az itteni viselet gazdagságát és szépségét. Keveset tudunk a miskolci viseletről, díszítőművészetről is. Bár több adatközlés erre vonatkozóan a Borsodi Szemlében már megjelent, még nagyon sok adatot rejtenek a levéltári források. Nagyon fontos volna a miskolci viselettel kapcsolatosan a régi miskolci ruházati iparokkal is foglalkozni (szűcs, szűrszabó, gubás stb.), hiszen az itteni mesterek készítményei máshova is eljutot-