A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Bodgál Ferenc: Néprajzi feladatok Borsodban

Az utóbbi években a Hernád halászatára Szilágyi Miklós gyűjtött értékes adatokat, kisebb adatgyűjtést Tiszalúcon a miskolci Földes Gimnázium diákjai végeztek. A többi patakok, vizek halászatáról nincsenek adataink, halászati eszközök az utóbbi években nem kerültek be gyűjteményünkbe. 2. Földművelés A szemnyerés régi módjával, a lóval való nyomtatással a század elején Kóris Kálmán foglalkozott, s készített ma is nagyon jól használható fényképeket. Sok értékes tárgyat, pl. egy múlt századi faekét is gyűjtött. Győrffy István a szemnyerés alföldi típusával a matyóknál foglalkozott, az újabb időben többen gyűjtöttek erre vonatkozóan néhány adatot. Borsodban van egy jellegzetesen alföldi rész (Mezőcsát, Mezőkövesd környéke) és egy hegyvidéki rész, s e kettő közötti különbség nemcsak földrajzilag, hanem a gazdálkodásban is megmutatkozik. A földművelésre vonatkozóan az elmúlt években a múzeum tárgyi és fényképanyaga jelentősen gyarapodott, témafeldolgozás azonban még nem történt. A Néprajzi Múzeum által 1962-ben kibocsátott kérdőívre több pályamunka érkezett be, s így e témából is hamarosan értékes közléseket is remélhetünk. 3. Állattartás, pásztorkodás A pásztorkodás Borsodban még a múlt század közepén is az egyik legjelentősebb foglalkozás volt. Dél-Borsodban tipikus alföldi nagy állattartás volt, ÉszakBorsodban különösen a mezővárosoknak volt nagy állatállományuk. A levéltárakban bőven találhatunk pásztorszerződéseket, a ló, tehén, juhlopási bűnperek pedig a pásztorélet szabadabb erkölcseibe világítanak be. A század elején Kóris Kálmán a matyó tüzelősólak felépítését és benne a férfiak tanyázását dolgozta fel, Madarassy László ,,A szentistváni matyó és lova" címmel írt dolgozatot 1931-ben, Herkely Károly pedig a Bánvölgye állatgyógyítását írta le. Az utóbbi időben Bodgál Ferenc a borsodi pásztorélet emlékeit Miskolc, Nemesbikk, Szakáld, Görömböly, Múcsony községekben kutatta, igen értékes volt az ezzel kapcsolatos tárgygyűjtés. Egy miskolci pásztor teljes felszerelését sikerült néhány éve megvásárolnunk, s múzeumba kerültek Dulai Ferenc görömbölyi pásztor, Vida Imre kondás értékes pásztorfaragásai is. Béresné, Bene Zsuzsa a csereháti állattartásra és a tejjel kapcsolatos szokásokra gyűjtött s közölt adatokat. Kovács Péter ,,A falu tehené"-re Bocs községben, a tehenekkel való kereskedelemre pedig Arnót községben kutatott. Bodgál Ferenc Múcsony és Szendrő környékén, Mádai Gyula Diósgyőrben a legeltetési társulatok működésére gyűjtött adatokat. Barsi Lajos a sályi, Faragó Lajos pedig a hejőbábai pásztorkodás hagyományos és még élő emlékeit jegyezte le. A pásztorok népdalkincsével Barsi Ernő és Lajos Árpád foglalkozik. Kovács Attila a barkó juhászatról készített értékes szakdolgozatot. Több kisebb adatközlés található az 1962—63. évre beküldött néprajzi pályamunkák között is. 4. Táplálkozás A táplálkozást a táji tényezőkön kívül a termelés mindenkori szintje határozza meg. Részletkérdésekben ebben a témában értékes kutatások folytak. Marjalaki Kiss Lajos a miskolci mészáros céh múltját feldolgozó munkájában a városi húsellátás kérdéseit és szerepét a város lakosságának táplálkozásában vizsgálja. 1942-ben Lükő Erzsébet a sajókazai népi táplálkozáshoz kapcsolódó szokásokat írta meg, ugyanekkor Lencsés Ferenc a summások táplálkozásáról írt tanulmányt értékes megyei adatokkal. Morvay Judit a Boldva völgye ünnepi táplálkozását dolgozta fel, B. Bene Zsuzsanna pedig a Cserehát tejgazdálkodása és a táplálkozás kapcsolataira mutatott rá. Az újabb időben örvendete-