A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Kemenczei Tibor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti kutatása

E munkájában támaszkodik a múzeum kutatómunkájára, a tárgyi emlékek és forrásanyagok (adatgyűjtések) hivatásos és önkéntes munkásainak munkájára. E tekintetben szeretnénk biztosítani az összhangot a történeti tudományok intézményes szervezetei között. Ez a feladat nemcsak Miskolcon, de az ország más városában is időszerű. Mi, a Magyar Történelmi Társulat vidéki csoportja, nem valami új történész-gárda vagyunk, hanem történelemtanárokból, muzeológusokból, kutatókból, levéltári tisztviselőkből és a történelemtudomány iránt érdeklődőkből álló szervezet, akik örülni tudunk a legkisebb adatnak is, ha azok közelebb visznek népünk, szomszédaink múltbeli életének megismertetéséhez, jelenének és jövő fejlődésének megértéséhez. Ezekkel a gondolatokkal üdvözlöm a Múzeumi Hónap mai ülésszakát és egészítem ki Komáromy József múzeumigazgató referátumát. Borsod megye régészeti kutatása helyzetének megrajzolását, a megoldandó feladatok és a további kutatások irányának felvázolását — a múzeumok sajátos jellegének megfelelően — a tudományos, s a népnevelő, ismeretterjesztő munka területén kell megtennünk. Az említett két, a múzeumokra együttesen jellemző, egymással kölcsönösen és elválaszthatatlanul összefüggő tevékenységi kör közül első meghatározónak a tudományos munkát kell tekintenünk. Ennek számos részletproblémájából adódó történelmi, társadalmi, gazdasági képét — összefoglaló formában, mindenki számára hozzáférhetővé a kiállítások, a népszerűsítő cikkek, az előadások teszik. Meghatározó jellege miatt elsőként ezzel foglalkozunk. A régészetben a tudományos munka fogalmában ma már nemcsak a múlt emlékeinek, a leleteknek a tudományos feldolgozását, hanem azok napvilágra hozatalát, az ásatást is beleértjük. Bármely feltárás csak akkor lehet igazán pontos, tudományos hitelű, ha a kutató tisztában van azokkal a célokkal, problémákkal, amelyeket az ásatás segítségével meg akar oldani. A leletmentések természetesen nem értendők e meghatározásba, hiszen azokat a szükségesség, s nem a kutató elhatározása követeli meg. Ha végigtekintjük a múzeum régészeti tevékenységét, a megalapításától a felszabadulásig terjedő időszakban, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az a tudományos cél, amelynek tulajdonképpen minden ásatást vezérelni kellene, teljes mértékben hiányzott. Nem jellemezhetjük mással ezt a meglehetősen hoszú periódust, mint pusztán anyaggyűjtésre törekvő kutatással, amely régészeti tárgyakat gyűjtött, mint érdekességeket, de mellőzött mindennemű átgondoltságot, s kiragadva az egyes tárgyakat eredeti összefüggéseikből, tulajdonképpen csak kárt okozott. A század első felében a múzeum ásatásaiból előkerült emlékanyag nagyrészt elvesztette tudományos értékét, s csupán hitelesen feltárt leletekkel meghatározva, illetve azok kiegészítéseként alkalmas a feldolgozásra, publikálásra. Természetesen nemcsak Borsod megyében volt ez a helyzet, általában jellemző a magyar régészet történetének első szakaszára. Ami sajátságosan Borsodra jellegzetes, az az, hogy aránytalanul hosszú ideig tartott a tudományos célok nélküli, tervszerűtlen kutatás, s ez tulajdonképpen csak az utóbbi években ért véget. Ha ennek okát vizsgáljuk, számos más mellékrégészeti kutatása