A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

ADATKÖZLÉSEK - Bodgál Ferenc: Miskolci szárazmalom terve a XVIII. század végéről

(Tempora si fuerint nutabilia (!) solus eris.« Schrabs családja majdnem másfél századon át tevékenykedett Sopronban. A harmadik bejegyzés 1763. szeptember 10-én készült. »Én Tokaji Imre Születtem Miskolcz Városában és jöttem Pest várossából Sopronv várossába és a bevet sokas szerin munkát keresttettem és munkám adatott N. Schrabs Mihály Uramnál, amelyjet is szépen köszönök.« Ennek a legénynek mottója a rendkívül gyakran szerepeltetett latin mondás: >-Ora et labora, Dabit tibi omnia bona.« A negyedik bejegyzés időpontja 1767. TX. 7. »En Juhász Mihály születtem N. Miskoltz várassáb. és jöttem R. Komárom 1 Varasából Ns. Sopron Várassában, munkát kerestetvén, találkozott N. Schrabs János Uram Mühellyében, mellyet egész alázatossággal köszönök. N. Fischer Mátyás Uram Atyamesterségéb. Symbolo utor: Itur, quo fatur, nescitur quando reditur.« (Ezzel a jeligével élek: megy az ember, ahová mondják, nem tudja, mikor tér vissza.) Végül az utolsó bejegyzés ismét Juhász Mihálytól való, aki vándorlása közben visszatért Sopronba és be akarta mutatni, hogy alaposan elsajátította a latin nyelvet, mert most már az egész szöveget ezen a nyelven írta: »Ao 1769. Die 12. Septembris. Ego Michael Juhász i R. Komárom: Révkomárom a Duna balpartján. Natus Miskoltzini, veni Posonio Sernpronium, et a Domino Michaeile Gottlieb Schrabs Sodalium parente bénévole exceptus sum pro quibus humillimas agere non desinam gratias Laborem accepi apud Dominum Sodalium Parentem. Symbolo utor Exitus acta nrobat.« (Pozsonyból jöttem Sopronba, Sch. M. G. atyamestertől jóakaratúan fogadtattam, amikért nem hagyok fel a legalázatosabb köszönetemet kifejezni, munkát kaptam az atyamesternél. A következő jeligével élek: a kimenetel igazolja a cselekedeteket.) A kötetet 1829-ben újabb könyv váltotta fel. Ekkoriban azonban már ritkán kap alkalmazást a vándorlegény, a pár garasnyi senk-et köszöni meg a legtöbb és ritkán írja be, hol született, honnan jött. 1843-ban kelet nélküli bejegyzés tanúskodik róla, hogy a miskolci legények mégsem kerülték el Sopront: •'Szombathy János Miskoltzról az ajándékot felvetten a' mellyet is köszönök.« Ezeknek a magyar könyvkötő legényeknek soproni tartózkodása látszólag nem jelentős, de mivel a neves céh mesterei vagy Németországból jöttek, vagy vándorlásuk során csak nyugaton jártak és mégis ez az iparművészeti ág mutat fel legtisztábban kielemezhető magyar hatást az összes többi iparművészeti ágak ellenében, tehát ennek a közvetítésnek eszközlői nyilván a magyar városokból ide vándorolt segédek voltak, köztük a miskolciak is. MISKOLCI SZÁRAZMALOM TERVE a XVIII. SZD. VÉGÉRŐL BODGÁL FERENC A XVIII. század végére már hat vízimalmot ismerünk Miskolcon a Szinván, ezek: 1. Pap-malom, 2. Bükk-malom, 3. Vágó- (Dőry) malom, 4. kis- (városi) malom, 5. Borsy-Bükk-malom, 6. DőryFáy-malom.

1 Ügylátszik, a század végén erőteljesen fejlődő gazdasági élet — a majorsági gazdálkodásra való fokozatos áttéréssel járó gabonatermelés növekedése —, valamint a háborúskodások miatt növekvő létszámú katonaság sürgős ellátása miatt válik szükségessé a szárazmalom felállítása 1799-ben. A források szerint: »A Török és annakutána csak hamar Franczia Háborúra Városunkon gyakran és nagy számmal által machirozott Nemes Katonaság részire tett Kenyérbéli administrációnk károsnak tapasztaltatván, minthogy néha a vizek szűke, néha pedig az elfagyott vizek miatt nehezen lehett őröltetés tekintetéből Piaczunkról öszve vásárolni a kenyereket: ...« fogadják fel ugyanebben az évben az 1797-bül Miskolcra származott edelényi Stáhl Sámuel pékmestert a város udvarán épült árendás sütőház kibérlésére, aki szerződésileg kötelezi magát a katonaság időbeni és pontos kiszolgálására. 2 Egyébként kevés adatot találunk az építkezésre vonatkozólag a jegyző-