A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Horváth Béla, ifj.: Miskolc II., III. és IV. kerületének kialakulása, városképe és műemlékei

A boksa szétszedése és a faszén elszállítása. Az elszenesedett mile szétbontása két ütemben történik. Először a színit kell szétszedni. A hosszúnyelű szénvonóval megkezdik a .,1 egazolá s"-t, vagyis a feketére égett haraszt és borítóföld lehúzását, de nem köröskörül, hanem a mile hegyitől lefelé egy cikken, h ogy egyszerre csak kisebb terület kerüljön lebontásra, , máskülönben kigyúl a mile és meg se haggya magát közelítenyi". A lehúzott, égett földet tisztára „kigerébelik" s ezzel a fekete porrá vált füstös földdel ismét gyorsan belapátolják a legazolt területet, hogy megakadályozzák az esetleges kigyúlást. Most már a bontó lapáttal a legazolt mdlerész alját kibontják, mire a felette levő rész meglazul és lecsúszik. A meglazult részt plészákkal fejszeütés szerű mozdulattal hasítják, tépik. A szín bontásakor felszabadult fekete szenes porral a mile magját, a gyútósát is belapátolják, s ezzel a gyűtós 'lángralobbanását is megelőzik, így 'haladnak körbe-körbe. Mikor teljesen lebontották, „leplészálták" a mile színit, melynek szénanyaga cca. 00 százalékban méterfa, veszik a gereblyét, s azzal kiljebb, kiljebb húzzák ..karikába". Ez a „karikaszén", melyet meg kell még tisztítani a „farkától", vagyis a legkívül felállongatott méterfák nyersen maradt végeitől Ezeket leütik, s mint „csutkákat" eldobják, azért is, mert fölöslegesek, de azért is, mert lángra gyulladással fenyegetnek. Mindig ott van a közelben a vízzel telt locsoló is, mellyel mindjárt öntöznek, mihelyst a karikaszén csutkáit leütik. A karikába gereblyézés befejeztével egy kisebb kúp marad a középen, a gyútósa, fekete porral befedve, melyet a „kariká"-tól 1—2 lépésnyi folyosó választ el körbe-körbe. A második, egyúttal utolsó szakasz a „gyűtósszón" szétszedése. Ez jóval egyszerűbb az előzőnél. A kupac tartalmát, a csürökszenet plészákkal, 'bontólapáttal kiszedik s gereblyével a „karlkaszén" közelébe húzzák. A kitermelt faszenet szekereken viszik el, vagy zsákokba rakva, vagy a szekér ol'daldeszkái közt. MISKOLC IL, III. ÉS IV. KERÜLETÉNEK KIALAKULÁSA, VÁROSKÉPEI ÉS MŰEMLÉKEI IFJ. HORVÁTH BÉLA Miskolc nem tartozik az egységes települések közé. Számos, már megjelent ismertetés (építészeti és történeti egyaránt) a belváros leírásával foglalkozva, nem vehette figyelembe a mai várost, melynek változatos színfoltjait, éppen az I. kerületet, a belvárost, körülövező települések (Diósgyőr, Hámor, 0és Űj-Massa, Szirma, Hejőcsaba, Görömböly) jelentik. Á belváros zártsorú, majd a szélek felé fokozatosan lazuló beépítése után Diósgyőr és Hejőcsaba főútvonalától eltekintve, szabadonálló, többnyire fésűs beépítés jellemzi, ezeket az önmagukban is egésznek mondható városképzéseket. A fent felsoroltak mindegyikében felfedezhetők a település magját alkotó elemek (Diósgyőri vár, Hejőcsaba: rk. és ref. templom stb.). A város alkotó elemeit képező egykori szomszédsági egységek mindegyikében kettős súlypontok képzését figyelhetjük meg. Az aránylag kicsiny kiterjedés mellett ennek okát részben a völgyi (hosszanti) fekvésben látjuk pl. Diósgyőrben a Pálos épületcsoport és környezete, a vár, mint első mellett; vagy amint azt Hejőcsaba példája mutatja: a település magját alkotó Templom-, Balthazar- és Sütő Jánosutcák találkozásán kívül a később kiépülő Csabavezér-utca is második központként tekinthető. Miskolc építészeti arculatának más magyar városokhoz nem hasonlítható jellemzői vannak. Ezek között legfontosabb, hogy a város őslakossága magyar, ugyanakkor mecénás nélkül épült, mely alól kivételt csak a diósgyőri vár és a görögkeleti templom képez. Hosszú