A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Lajos Árpád: Szénégetés a Bükkben

Icaiak kezében gyorsan, fürgén megy. „Mink má úgy tugyuk,. mik fát hova kék rakni, tmlin't a cimbalmos, mikor cimbalmozik, hova üsse a verőt." Miközben így a mile alsó szakaszát gyarapítják, kerekítik, a vezérfát mindig kiljebb húzzák, s mire az alsó szakasz készen van, a vezérfát teljesen kihúzzák, melynek helyén egy csatorna marad. Ez a „g y ú tó csatorna", a boksa alján nyíló kis ..vezérlik"kal. A mile földszinti kerülete lehet 30, 50. 60 méter. Miután az alsó szakasz elkészült, a középső szakasz építéséhez kezdenek. Ennek belseje ismét csürökfa, s körülötte sorakoznak ismét körbe-körbe a méterfáik. A Harmadik, vagyis végső szakasz felépítéséhez már szükség van a létrára. A létrát a boksa oldalához támasztva, nyúl egy ember a imiile közepe felé. Társa alulról adogatja fel az anyagot, mely már csak csürökfa. A rakosgató úgy rendezi el, hogy a mile harmadik szakasza hozzásimul a két alsóhoz s egyúttal csúcsba szökken. Ezután következik az a b r o n c s o1 á s. Miért? „Azért, hogy a főd máskép nem áll meg a miién." A miiét ugyanis le kell takarni földdel, haraszttal, hogy begyújtás után lassan égjen, szenesedjen. Mihály Lajos az abroncsolást így magyarázta: „Ágasokat csinálónk, ahogy lássa, ezeket a kettős ágakat visszaváguk egész rövidre, oszt a mile ódaiának nekitesszük, nekiállingassuk, úgy, hogy a rövid elágazások fölfelé és ódalt nézzenek. Most minden két ágasra egy méteres fát fektetőnk körbe-körbe, akit úgy nevezőnk, hogy abroncs. Az ágasfa lehet egy vagy másfél méternyi is, milyen nagy a mile. Az abroncs alját nyitva h agyuk köröskörű. Fölötte pegyig a miiére vaslapátval fődet hányónk, osztan harasztval letakaruk." A begyujtatlan mile részei felőlről: hegyi, óda la, abroncs, alja, vezérlik. A begy újításra előveszik a fentebb említett gyújtóvesszőt, a hasíték közé szorított sziláccsal. A hasíték és a szilács közös elnevezése: „fáklya". Meggyújtják a fáklyát, s ezután a vezérlikon át a gyujitóvesszőt a gyűjtőcsatornába dugva, addig tolják, míg eléri a gyűjtőhelyet. „Mikor begyullott a mile, és jól füstöl, a vezérlikat becsináljuk apró csürökfával. vagy összevágott aprófával. Hogy jól elgyult a mile, azt arrú tugy-uk meg, hogy az abroncs alatt jó meleg a füst, má az izzaccságtú csepeg a víz rajta és az ember kezi má nem állja el. Most má az abroncs alatt is le lehet takarni a miiét harasztval és fődvel." Az égés, helyesebben: a szenesedés, először a boksa hosszanti tengelye mentén fölfelé irányul, majd egyre kiljebb terjedve, leszáll. „Ha jó a mile, reggel begyül, s a hegyi estére megszenesegyik, vagyis megérik. Amikorra „megéredetf, szén vonóval le kell haj tanya a fődet a miile hegyirű, osztán létrárú hosszú rúdval belyufcajtanyi, jól bedöfögetnyi, mer má a közepi üres. és apró csürökvel telehányni, akkor a hegyit újbú harasztval, fődvel letakarnyi." Az égő, vagy szenesedő mile külső rétegét „s z í n i n e k", belső rétegét „g y ú t ó s á n a k" nevezik. A füstölgő mile égésének ellenőrzésére most már elég egy ember is. Az öreg Mihály Lajos maga szokott kintmaradni, hogy éjjel-nappal minden két órában figyelje a boksát. Bár le van harasztolva, földelve, megtörténhetik, hogy lángra gyullad ott, ahol a földelés vékony, vagy a méteres fák hézagai nagyra vannak hagyva. Az is hiba, ha a boksa egyenlőtlenül ég. „A tüzet taposás által lehet vezetnyi. Ahon kiégett, ott megroppan a főd, ott má nem fa van. ott szén van. Amely ódaion nagyon füstöl, ott m e g c s e nd e s í t y ü k, vagyis több fődet hányónk arra az ódaiára. Ahon meg elmarad a füstölés, ott „er e s zt et j ü k", vagyis egy lyukat adónk bele egy hegyes fával, így mingy á jobban füstöl." Az elszenesedésnek van még egy veszélyes fázisa: amikor a boksa legkülső rétegeire terjed és már lefelé tart a szenesedés. „Utójára vagy hét-nyóc napra ér le a tűz a mile színire: kigyött a tűz." Ez, ha vigyáznak, csak lassú tűz, szenesedés, melynek következtében a burkoló haraszt és föld valósággal megég: „füstvei befieketegyik, zsarán-né vájik. A boksa színi nem ég el, csak „á t a s z i k".