A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Thoma Andor: Antropológiai vizsgálatok az Ároktődongóhalmi temető csontvázain

ban, Várfalva XXV. sz. sír, nyakban. — S. A. S. A., Vána., 73. oldal, tabulka, VI. 8. ábra, Demkóhegy, 9. ábra. Tolnaszántó, 10. ábra. Tokaj, 11. ábra. Delta, 12. ábra. Kecskemét, 13. ábra. Kaba, 14. ábra. Kecskemét, 15—,16. ábra. Demkóhegy, 17—18. ábra. Maroshegy, 19. ábra. Tolna—Szántó, 20—21—22. ábra. Uhry, 23. ábra. Oroszlános, 24. ábra. Demkóhegy, 25. ábra. Csongrád—'Bokrospart, valamint László Gy.: H. M. N. É., 150— 56. oldal, X. tábla, Szeged—Bojárhalom, 1. sz. sír, XII—XIII—XIV. tábla, 1. sz. sír. — A. T. I. É. Párducz, 4. oldal, 27. sz. sír, III. tábla, 1. ábra, — Folia A. I. —II. Párducz—Tary. Csongrád—Vendelhalom, 7. oldal, III. tábla, 3. ábra, 29. sz. sír, X. szd., 2. fele. — B. H. H. III. Szabó K., 34. oldal, 115., 116., 119. ábra, Alföld XI—XII. szd. — Dolgozatok, Szeged, Párducz: Árpádkori Temető Hódmezővásárhely—Kopáncson, LXIII. tábla, 1—2. és 3—9. ábra, 17. sz. sír, fejen. (A továbbiakban=Dolgozatok: Párducz.) — S. A. S. A. Vána, Besinov, Zsitvabesenyő. tabulka II. hrob 18., XI. szd. eleje—XII. szd. első fele. 19) László Gy.: H. M. N. É., 152. oldal, 5—6 pont. 20) László Gy.: H. M. N. É., 153. oldal, 21) László Gy.: H. M. N. É., IV. tábla, 2. ábra, 152. oldal. 22) Dolgozatok, Szeged, Párducz: Árpádkori Temető Hódmezővásárhely—Kopáncson, LXIII. tábla, 1—2. ábra, XI. szd. 2. fele. 23) S. A. S. A., Vána: A Besinov— Zsitvabesenyő—Papföldi őskori és 11—12 századi temető, tabulka IL, hrob 18. 24) S. A. S. A., Vána, 51-^104. oldal, Zdenék Vána: Mad'ari a Slované ve svetle archeológick'ych nálezu X—XII. st öleti. ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATOK AZ ÁROKTÖ-DONGÓHALMI TEMETŐ CSONTVÁZAIN THOMA ANDOR Az Ároktő—dongóhalmi temetőt a miskolci Múzeum 1930-ban ásatta, dr. Saád Andor és Megay Géza vezetésével. A temető régészeti feldolgozása párhuzamos tanulmány tárgya, a sírleírások ott megtalálhatók. Az antropológiai feldolgozás megkezdése előtt azonban szükséges etnikailag és kronológiailag körülhatárolnunk a temetőt.* A régészeti leletanyag szegényesnek mondható. A nyílhegyek és a 4. sz. sírban talált csüngődíszek a honfoglaló magyarság anyagi kultúrájának emléke. A többi tárgy etnikai szempontból indifferens. Az inventarium alapján a temető éppúgy lehet X., mint XI. századi. A szegényes jelleg inkább a későbbi datálás mellett szól. Az 1. sz. sírban — amelynek leletanyaga megsemmisült, leltározásra nem került és csak * Ezúton fejezem ki köszönetemet Éry Kingának és Kralovánszky Alánnak szíves felvilágosításaikért. az ásatási napló őrizte meg — azonban kétségkívül pogány magyar temetkezési rítussal találkozunk. Az alacsony sírszám (17, ebből a napló szerint 3 gyermek) alapján nem látszik valószínűnek, hogy a temetőt egynél több generáció használta volna. E két körülményt figyelembevéve, a temető korát legnagyobb valószínűséggel a X. század végére tehetjük. Azt a kérdést, hogy a temetőt csak a honfoglaló etnikum, vagy az itt talált lakosság is használta, régészeti alapon eldönteni nem lehet. A 17 sír közül 9-ből mentettek meg csontmaradványokat. Ezek jelenleg a Herman Ottó Múzeum birtokában vannak. A továbbiakban közlöm a csontvázak leírását, síronkint. A felvételi technikát illetően a Martin, Hooton és Hrdlicka kézikönyveiben leírt módszereket alkalmaztam. A csontvázakon található anatómiai variációk részletes ismertetésére, valamint az egyes jellegeknek külön-külön való itaglalására helyszűke miatt nem térhetek ki.