A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)
TANULMÁNYOK - Megay Géza: Az Ároktő dongóhalmi honfoglaláskori magyar temető
AZ ÁROKTŐ— DONGÔHALM1 HONFOGLALÁSKORI MAGYAR TEMETŐ MEGAY GÉZA Ároktő község Borsod vármegye legdélibb részén, közvetlenül a Tisza jobbpartján, teljesen sík terepen terül el. A községről első említés a százdi apátság 1267-ben átírt 1067-iki alapító levélben fordul elő. 11944>en III. Béla király a Rátold-nemzetségbeli Domonkos bánnal elcserélte Bárca nevű birtokát és Pélyt kapta helyébe, mely falu akkor Ároktő mellett volt, J ) a község neve akkor ARUCTEU, a község az onnan kiinduló »Csörsz« árkától kapta nevét. 2 ) A honifoglaláskori magyar temető Ároktő község szélén délre, az ú. n. »Dongohalmon-«, a Tiszától mintegy 200 méterre volt. Ez a terület akkor a ref. egyház földjén (papföldje) terült el. A csaknem kerekalakú halom magassága kb. 5 méter, átmérője 80—-100 méter. A feltárás előtti évtizedekben ez a terület kukorica- és szántóföld volt, ahol »rigolirozasi« munkák folytak, minek következtében a Dongóhalom területének legnagyobb részét mélyen felásták, a földet felforgatták s így az ottani temetőnek csak maradványait lehetett megmenteni. A földmunkáknál először őskori anyag került felszínre. Az akkori ref. lelkész és községi elöljáróság több őskori tárgyat küldött be a Borsod-Miskolci Múzeumba. A múzeum vezetősége 1930-ban küldte ki a szerzőt, hogy Saád Andorral együtt mentsék meg az előkerülő őskori leletanyagot. A feltárásnál nagymenynyiségű bronzkori leletanyag került elő (füzesabonyi kultúra). A feltárás közben az őskori telepbe beletemetkezett sírokat szerző tárta föl és a mellékelt tereprajzon rögzítette, mely tájékoztatást nyújt az egyes sírok fekvéséről. A sírok majdnem teljesen a felszínen voltak, mert az évszázadok óta tartó földforgatási munkálatokkal a halom földjét mind lejjebb és lejjebb homlították az alja felé s így a réteg a sírok felett mind vékonyabb és vékonyabb lett. A sírok mélysége 0-tól 70 om-ig tartott, mivel egészen a felületen is volt sír. A sírfenék sehol sem volt agyaggal vagy faanyaggal kibélelve. A számozás a feltárás sorrendjében, folytatólagos. A térképen az arabs számokkal a honfoglaláskori sírokat, illetve a két feltehető sírhelyét (20. és 21.) — és a római számokkal a két koravaskori sírt jelöltem. A háborús események következtében megsemmisült anyagon kívül megmaradt anyag síronkinti felsorolása a következő (a csak leltári és egyéb feljegyzésekből ismert anyagot zárójel közt ismertetem s ezek mellett a régi leltári számok szerepelnek): 1. sz. sír: Férfi csontváz, lábbal keletre, két keze a medencén nyugodott. Bolygatott, csaknem elenyészett, felületen feküdt. Leletanyag: 3 darab nyílhegy, levélalakú, a bal váltnál, Lsz.: 53.1075. 1—3., (vaskés töredékei a has táján, a medence felett, Lsz.: 9243.), (lócsont a két alszár között, ívelt talpú kengyel töredékei a két boka között, L: 9244.), (lapostalpú kengyel töredékei a bal bokán kívül, L: 9245.), (csikózabola töredékei a bal bokán kívül a két kengyel között, L: 9246.). 2. sz. sír: Gyermeksír, lábbal keletre, melléklet nélkül, elmállott. 3. sz. sír: Gyermeksír, lábbal keletre, melléklet nélkül, elmállott. 4. sz. sír: Női sír, lábbal keletre, két keze a medencén, koponya jobbra fordulva, feje alatt kődarab, a váz hossza 170 cm., sírmélység 40 cm. Leletanyag: 4 darab korongos csüngős nyakdísz, bronz, L: 53.1076.1., 3 darab kerek korongos bronz dísz, a fenti csüngős nyakdísz korongjával teljesen megegyező, L: 53.1076.2. A négy csuklós csüngődísz közvetlenül a nyakon, tehát a nyakcsigolyákon feküdt olymódon, hogy egymás mellett feküdtek a csuklós díszek, számszerint 4 darab, egymástól 3 és 4 cm. távolságban s közöttük foglaltak helyet a kerek korongos rozettadíszek a négy csüngősdísz hézagaiban. (Bronz karika 3.4 mm. átm., vékony huzalból a legfelső nyakcsigolya alatt, elenyészett, L: 9254.). 3 darab bronz karperec, nyitott, sima, a jobb alkaron, átm. 6,6.5, és 7 cm., L: 53.1076.4—5. és 7. 2 darab bronz karperec, nyitott, sima, a bal alkaron, átm. 5 és 6 cm., L: 53.1076.3 és 6. 5. sz. sír: Gyermeksír, lábbal keletre, melléklet nélkül, elmállott. VI. sz. sír: Koravaskori (Hallstatti), lábbal nyugatra, rendes fekvésben, mellékletekkel, a váz hossza 165 cm., mélység 70 cm. (melléklet két
