A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

KÖNYVSZEMLE

Antonius Gaiszler mag. fabri ferrarii (kovács), előbb is szerepelt. Ennek az utóbbi átalakításnak az öszszege (1772-ben): 1461 frt 58 kr. A két költségvetésben szereplő iparosok névaláírása bizonyos eltéréseket mutat, de azonos iparosokról van szó. A két közölt költségvetési összeg nagyobb átalakításról beszél, amelyet az elveszett tervrajzok meg tudtak volna magyarázni. Így, sajnos, csak a mesterek nevei maradtak fenn számunkra.

3 Jegyzetek: 1) Orsz. Levéltár. Htt. Acta Relig. 1777. Lad. M. Fase. 67. 1—8. lapon. — »... domum a fundamentis in loco quidem prioris et ex iisdem, quibus antiqua constabat, solidis remque materialibus, sed in alia, atque prior illa erat, extensione et forma, ad duas quippe contignationes, prioré ad unam duntaxat simplicem existente.. .+< (Pataki J. gyűjt.) 2) Orsz. Levéltár. Acta Milit. 1777. Lad. C. Fasc. Nr. 1. Sign. CC. lig. 22. (1—48. lapok). A tervrajz mérete 47x42 cm. Költségvetésének összege 1927 ft. 29 kr. 3) Orsz. Levéltár. Kamarai Iratok, Dep. Aedific. 1774. oct, No. 22. Az első miskolci vendégfogadók c. közleményünkben ismertetjük a 'Fekete Sas vendégfogadóról készült kibővítési tervet. E tervrajz jobboldalán a Zsámbok és Rósa görögök kereskedőboltjának két alaprajzát látjuk, egy metszet-rajzzal. Ez a két telek a mai Széchenyi utca 11—13. számú, vagy a 13. és az időközben megszűnt, lebontott 15. számmal azonos. KÖNYVEK A MAGYAR FALU ÉPÍTÉSZETE ÍRTÁK: KÁROLYI ANTAL, PERÉNYI IMRE, TÓTH KÁLMÁN, VARGHA LÁSZLÓ Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1955. 202 lap. Népi építészetünk gazdag anyagát tárja elénk a nemrég megjelent tanulmánykötet. Messze vezetne a teljes anyagot ismertetni, mégis úgy látjuk, hogy a magyar népi építészet már eddig megjelent részismertetései után átfogóbb és terjedelmesebb kötetet vártunk. Jogosan tartottunk igényt egy részletesebb ismertetésre, mert a magyar falu és magyar táj építészeti emlékei és megjelenítésének formái megérdemelnének egy ilyen alkotást. Válogatást kaptunk tehát, mely teljesnek semmiképpen sem mondható és mivel válogatás, szükségképpen önkényes is. Értékeljük a mű Borsod-AbaújZemplén megyéket tárgyaló részét és a gazdag képanyagot, mely után mintha kitüntetve éreznénk megyénket, hiszen egy országos kiadványban oly sok szép épületünk került be, mégis bizonyos aránytalanságokat észleltünk. Perkupa, Sajóvámos, Mezőkövesd, Szalonna túlzott szerepet kapott: elismerjük ugyan e községek jelentőségét, ki vitathatná el a Hernádvölgy népi építészetének értékét, melynek anyaga N. Szabó István 1954. évben elkészült tanulmányában feldolgozásra került, s melyből csupán Arka-, Fóny-, Hejcéről történik említés, Bogács, Cserépváralja, Tard, Sály, Tibolddaróc, Boldva, Borsodszirák és Zádorfalva értékes népi épületeinek kimutatásával az anyag arányosabb és a kötet értékesebb lenne. Külön meg kell említenünk megyei viszonylatban dr. Kalas Imre építészmérnök művészi felvételeit. Irodalmi összefoglalásában nem szerepelnek a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja által készített „Városképi és műemléki vizsgálatok", melyek anyagából pedig szerzők merítenek (80 és 95 kép) és dr. Gunda Béla professzor kutatásai. A kötetet felsorolt hiányai ellenére hasznosnak és a további kutatások számára útbaigazítónak tartjuk, a hiányokat elsősorban a terjedelemre vezethetjük vissza. ízléses kiállítása, kedves borító és címlapja az emberhez szól, a magyar föld derűjét árasztja. H. B.