A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Komáromy József: Az első miskolci vendégfogadók

••jóértékű ember volt, szép kölcséggel, arany edényekkel, .. . mikor felesége meghalt, fiára 3000 tallért hagyott*) lassan kénytelenek pozíciójukat átadni egy' új, feltörekvő rétegnek, a görög kereskedőknek. A tőke-felhalmozás e korszakában, mint az országban, úgy Miskolcon is, a görög kereskedőtőke felhalmozása tűnik legelőször szembe. 1

) A pénztőke felhalmozásának mozzanatai közül Marx első helyen és különös hangsúllyal emeli ki a gyarmati rendszert. ~) Ebben az ország nyakig süllyedt. Természetes, hogy e gyarmati rendszer, valamint a vele járó protekcionizmus, alig egy-két évtized alatt helyi viszonylatban Miskolcon is megteremtette a vagyonszerzők kiválóbbjait. A század elején még kevés a Miskolcra telepedő görögök száma, de máris sietnek kiépíteni kapcsolataikat a korrupt feudális közigazgatással. A legelső dolguk a város tulajdonában lévő és jól jövedelmező kocsmabérletek megszerzése. Az anyagi bajokkal küzdő és sokszor fizetésképtelen városnak pedig készpénzkölcsönöket nyújtanak. Az egyre szélesebb kapcsolatuk a közigazgatással megteremti azokat az utakat, módokat, amelyek egyre kiváltságosabbá teszik helyzetüket és a »kisebb miskolci üzleteik mellett, vagy ezek segítségével, »•nagyobb-« üzleteiket mind jobban le tudják bonyolítani. Az 1710-es évek Görög Pál Deákja,

3

) Görög Tamása, későbbiek közt Buja György, Buja Ferenc, Dadányi György és többiek vezetésével, a Görög Compániák meggazdagodott, hazárd, tőkeerős kereskedői és üzérei Lipcsébe, Bécsbe, innen Miskolcon keresztül Moldvába mozgatják nagy haszonnal áruikat, skóíiumot, sodratlan selymet, öreg karmazsint, veres kordoványt, szattyánt, paplant, pokrócot, selyem-keszkenőt, kék bagariát, öreg és alábbvaló csajtárt mind nagyobb mennyiségben, aztán emellett mind nagyobb tőkével bekapcsolódnak a bor tranzitó-kereskedelmébe, a mind nagyobb arányú bankszerű kölcsönadásba, a diósgyőri uradalmak bérleteibe. (Erre jellemző adat az uradalom bérletfizetései között az 1756—1777-es években már a görög bérletek 62.189 Rhénusforintra rúgó összege. 4

) A kereskedelmi tőkének ez a felhalmozódása, mely ebben az időben a legjellemzőbb a miskolci gazdasági életben, egyre nagyobb rétegeket húz le a nyomorba. A miskolci tímárok, vargák, bognárok, kádárok, gubások, csapók, szűrszabók, csizmadiák céheikben egyideig élesen ellenállnak, de ahhoz mind kevesebb a gazdasági erejük. A parasztok is lassan a perifériákra szorulnak, s a szegénységgel megtelik a két malom környéke a Derék-piacon és a Kalodán túl. a Mészár-utcán feljebb. A miskolci Piac utca (a mai főutca) képe ebben az időben is, az ellentétektől terhes. A nemes urak, a városi és vármegyei tanácsosok előkelő öltözékei, a görögök színes selyem zekéket takaró kaftánjai, a gazdagabb iparosok gubái és szűrposztói, a napi falat után lézengő zsellérszegények lyukas vászoningei különös színt adnak a század elején még 4—5000, a század végén már 15.000 lakosú várcs piac-utcájának, ahol akkor is nagy forgalom zajlik, szekerek zörögnek az időnkint gallyal és kaviccsal beszórt kocsiúton és a jobb házak előtt leszórt aprókavics zizeg a kordován csizmák, bocskorok és mezítlábak lépései alatt, A főutcán végig, déli szegélyén vízlevezető árok, ahonnan a szegénység néha agyagot bányász nyomorult sárfalú házához, de a Sötétkapu két oldalán már ott áll a későbbi Aspremont hercegi ház, a Dőry- és Vay-család büszke kúriái, szemben a tapolcai apátság kúriája, a tehetősebb iparosok zömök és szárító padlásokkal ellátott családi házai, majd lej ebb a pálos barátok kúriája ... A görög kereskedők ügyletei, a piacokra űzött egyre nagyobb kínálat ide hozza a lengyel, a szepességi, a bécsi, pozsonyi és pesti űzéreket. A miskolci idegenfogadás, a vendéglátás, a »trakterozas« a 18. század elején még a piaci pecsenyesütők, az uradalmi, papi és városi kiskocsmák működésére korlátozódott. De 1718-ban Miskolc tanácsának már el kellett határoznia magát egy »ujj vendéglő építésére*. 5

) Ez a vendéglő a Zöld Fa volt, a Kandia-utcában, szemben a mindszenti templommal, mögötte már a város sánca volt. Erre a helyre a tanács a városba érkező nagy szekérforgalom miatt gondolhatott, amelyet a város szűk utcáin, főleg a szoros Piacutcán nem is lehetett elhelyezni. A Zöld Fa városszéli fekvésének hátrányai azonban nemsokára megmutatkoztak. Benn a városban a polgárosodó igény 1735-ben megteremti a maga »reggeli ital, édes ital* szükségletének boltjait. Ezt az igényt Trangus Illés elégíti ki,