A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Komáromy József: Az első miskolci vendégfogadók

Juhász Mihály Kun Pál Tót Mihály Donga János Tót János és Csizmadia Szabó Péter Donga Györgyné Kádas Szőcs István Lissai György Jacsó Gergelyné Donga Mihály Tót Annók veji Konczos György Kocsmáros János Rósa István Nagy Ferenc Gombkötő András Szentlászlai György Juhász Péter Szűcs Márton Szöboszlainé asszonyom Zubor Mátyás Szőcs Mátyásné Czakó Márton Csizmadia István Rósa János Keresztúri Pál Koczog István Tapasztó Szabó István Harangozó Gergely Harangozó János Harangozó Mihály Lőrincz István András kovácsné Kántor uram Dőri Ferenc uram tart számot reá. A Kötel-ben nem lévő zsellér vagy taksás házhelyek száma kereken 200 volt, szemben a majdnem 300 jobbágy háztelekkel. A 40 százalékra rúgó taksás telkek kiterjedése azonban, a kötelbeli udvarok átlagos nagyságának legfeljebb ötödrészét tehette ki, így a város belsőségéből csekély és értéktelen részt foglaltak el. Miskolc város fejlődése szempontjából mégis nagy jelentősége van ezeknek az apró udvaroknak, mert itt tudta lábát megvetni a kézműves iparosság és itt tudott gyökeret verni az a zsellér néposztály, amelyik idővel a lakosság dolgozó tömegeit állította a termelés szolgálatába. Fentiek kiegészítésére meg kell még említenünk azt is, hogy az 500 háztelken kívül volt még egy pár tucat viskó, sőt akadt már ekkor vagy 20 pinceüreg is, amelyben a legnyomorúságosabb viszonyok közé jutott proletárok húzódtak meg. De a rendes háztelkeken is olykor 2—3 család élt összezsúfolva. AZ ELSŐ MISKOLCI VENDÉGFOGADÓK KOMÁROMY JÓZSEF A 18. század első negyedében Miskolc társadalmi élete és gazdasági erői kezdik kiheverni azt a pusztulást, amely a török hódoltság után felszabadítóként rátörő császári zsoldos csapatok, az utána következő jogi bizonytalanság a kis és nagy vagyonok védelmében magával hozott. Ez az idő az, amikor az ország gyarmatosítása kíméletlen erővel megindul és a régi nagyvagyonok romjain feltörő, idegen és a császári udvarhoz hü nagybirtokosréteg létrejön és ennek hatalmát tűzzel-vassal erősíti az uralkodó osztály. A reakció még jobban fellángol a kuruc szabadságharc leverése után. A termelőerők időleges megerősödése és az országban — különösen az északi részén — folyamatosan fejlődő majorsági gazdálkodás Miskolcnak sajátos fejlődést biztosítanak, ami különösen érthető a város földrajzi helyzeténél fogva. A hegyvidék és az alföld találkozásánál települt város, egyes szakmákban kitűnő iparosainak, s tranzitó-itereskedelmi helyének adottságai következtében egészen sajátos módon találja meg a boldogulás útját. III. Károly lengyel háborúja (1733—1735.), maid a század első felében még az osztrák örökösödési háború (1740—1748.) különösen hozzájárult ahhoz, hogy egy egyre vékonyodó, de mind gazdagabb réteg, előbb a nemesi birtokosok, aztán iparosok és kereskedők megtalálják a profitszerzésnek azt a lehetőségét, amely az adott körülmények között az elérhető legtágasabb. A gazdag nemesi birtokosok, a Dőryek. a Négyesi Szepessyek, a Bük-ök, a Borsyak, a gazdag iparosok, akik már kivitelre termelnek, mint a század elején Boldizsár, másképp Ballá István (aki Iii