A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc ősi településű jobbágy- és zsellér-háztelkei

két esetben van utalás a kötélben levő fundus hollétére vonatkozólag. A 61. tételnél »A Fábián kapun kívül*, a 73. kötélnél »Szirma uczcza« bejegyzés ad közelebbi fogódzót. Persze a Szirma utca akkor még nem ott volt, ahol a XX. században találjuk, hanem itt az Arany János u. legelején, a Forgó-híd mellett. A Fábián-kapu sem a mai Fábián utca tájékán keresendő 1702-ben, hanem a Palóczy utca kezdeténél levő Pece-híd északi oldalán. Szerencsére a városi levéltárban sok adólajstrom, sok gazdasági feljegyzés maradt meg, amelyek már több telek hollétéről adnak közelebbi tájékoztatást. Mégis a kibogozáshoz szükséges kulcsot a tanácsi jegyzőkönyvekben elszórtan rejtőzködő telekeladási vagy telekfelosztási szerződések nyújtottak. A ház vagy telek eladásánál, vagy atyafiak közötti felosztásánál t. i. a tulajdonos neve mellett a kérdéses telek szomszédjait, elvétve még az utca nevét is odaírták. — Ilyen kutatási módszerrel aztán sikerült a Fő utca (Széchenyi u.) régi háztelkeit csaknem teljes számban, megközelítő pontossággal azonosítani. Sajnos, hogy nem mondható ugyanez az Újváros telkeire, mert a Kötél Könyv vonatkozó adataiból 9 kötél feljegyzése időközben elkallódott. A tisztázni kívánt kérdés jobb megértése érdekében egy kissé régebbi időbe kell visszapillantanunk. I. Jobbágytelkek keletkezése 1351-ben. Miskolc lakossága a régi időkben kizárólag a földből élt. Eleinte főként a sok legelő, meg a sok halászó víz és kevés szántóföld, majd a XIV. századtól kezdve, a gyarapodó szántóterület mellett, a határban betelepített számos szőlőhegy lett a lakosság megélhetésének, sőt fokozódó jólétének az alapja. Ámde a város egész határa végső fokon nem a földet túró parasztoké, hanem a földbirtokos úré volt, A honfoglalás után négyszáz esztendőn keresztül Bors vezér leszármazottai, az ú. n. Miskóc nemzetség tagjai birtokolták az egész határt, a dolgozó népség pedig jobbágyi sorban élt. Mindenféle terméséből ajándékot adott és urának majorsági, azaz saját házi gazdálkodásában tömeges ingyenmunkával, vagyis robottal vett részt. 1312. után új gazda ha'alma alá került, mert az elbukott honfoglaló nemzetség helyére a Széchycsalád került. Egy további félszázad múlva aztán I. Lajos király cserélte el városunkat a Széchyektől, s 1365-től kezdődőleg egészen 1848-ig, a jobbágyság eltörléséig Miskolc város mint jobbágyközség, illetőleg mezőváros, állandóan a diósgyőri királyi uradalom tartozéka lett. Jobbágyi helyzetének a rendezése 1351-ben történt meg, amely évben I. Lajos király — az egész országra szóló érvénnyel — kiadta nevezetes törvényét, a telektörvényt. Ennek rendelkezései szerint minden jobbágy számára ki kell mérni a faluban egy jobbágytelket és ahhoz a határban szántóföldet, továbbá rétet tartozik adni a földbirtokos, Miskolcon a belsőség számára a Szinva és Pece közötti pástot, az addig legelőnek és vásártérnek használt területet ielölték ki. A kijelölt területsáv közepén széles utcát hagytak piactér számára s az új utca déli oldalán a Szinváig, az északi oldalán pedig a Pece medréig jelöltek ki egy-egy hold nagyságú háztelket, vagyis gazdasági udvart. A belső telekhez a l?ülső határban mintegy 30 katasztrális hold nagyságú szántóföld, továbbá rét is járult. ILven nagy darab föld megművelésére kevés jobbágynak volt ereje, mert nem volt 3—4 pár igavonó barma. Éppen ezért már a telkek kiosztása alkalmával többen szállottak meg egy egész nagy udvartelket. így keletkezett a kötél. A kötél szó igen rejtélyes értelmű. Első hallásra valami mérőkötélre, vagy mérőláncra gondolunk, amellyel talán kimérték a jobbágytelkeket és a jobbágyi telekföldeket. A kötél szó azonban nem hosszmértéket jelentett miskolci régi szóhasználatban, hanem szoros, állandó köteléket, csoportosítást, vagyis az egy kötelékbe, egy házhely-csoportba vagy háztelek-tömbbe való tartozást. A város belterületén levő köteleknek, azaz jobbágyi telek-csoportoknak ugyanis kint a határban is egy darabban, együttesen mérték ki a szántóföld- és rétjárulékát. Miskolc mezővárosi fejlődése következtében egy évszázad múltán újabb belső jobbágytelkekre volt szükség. Ezeket már a Pece északi oldalán osztották ki. Mátyás király idejében, 1470. táján alakult ki az Újváros. Az itt kiosztott jobbágyi háztelkek szintén egy kishold