A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Megay Géza: Az Ároktő dongóhalmi honfoglaláskori magyar temető

földi sírokban ") rendszerint párosával úgy a jobb-, mint a balkaron találunk egyet-egyet, melyek nem annyira ékszerek, mint inkább bőujjú ruhák összefogására valók. Ennél a temetőnél a leggazdagabb 4. számú női sírnál öt darab van és pedig a balkaron 2, a jobbon 3 darab, ami nemcsak a ruhák összefogását célozza, valószínűleg a gazdagságot is bizonyítja. Hogy a ruhák összefogására is szolgált, ez valószínű, mert a 9. sz. sírban lévő karperec belső falán is durva szövésű vászon {házi vászon, gyolcs) maradványai mutathatók ki. A 12. sz. sír bronz karperec két nyitott vége kígyófejben végződik, ilyenek ritkábban fordulnak elő az Alföldön, de Borsod megyében, Szentsimon községben házépítési munkáknál is előkerült két darab, melyek mellett S-végű hajkarika is volt. Sajnos, ezt a lelőhelyet már nem lehetett módszeresen feltárni s így a leletkörülmények és kísérő jelenségek megfigyelhetők nem voltak. Ilyen kígyófejes karperec a dongóhalmi temetőben csak a 12. sírban fordult elő. S-végű és sima huzalból készült hajkarika, melyet egyaránt viseltek előkelők, szegények, férfiak és nők, ebben a temetőben nem fordult elő. 4

),

5

), '"') — Csat: A temető 18. sz. sírjában kétosztású bronz csat volt a medence alatt, a csípő közepén, hasonlót találunk az Uhry-i leletanyagban, mely XI—XII. szd-nak van datálva 7

), ugyancsak a Csongrád-vendelhalmi leletben s

), ez a csat ugyan gyöngysorszerűen tagolt díszű. de formára kis eltéréssel azonos. A legnagyobb hasonlóságot a hencidai temető 22. sz. sírjában lévő csat mutatja, melynek hiányzik a tüskéje, mely egykor vasból volt, s mivel vékony vasból volt, a vasanyag magja sem maradt meg, elpusztult 9

). 10

). Gyűrűk: A dongóhalmi temetőből kikerült bronz gyűrűk előfordulnak a X. szd-tól a XIII. szd-ig, sőt még azon is túl. Kengyelek: A temetőből előkerült két kengyel oly állapotban volt, hogy alakjából csak annyit lehetett megállapítani, hogy az egyik ívelt, a másik lapostalpú volt. A zabolával ugyanez történt, megsemmisült. Ez a két kengyelfajta minden valószínűség szerint használatos volt a X. és XII. szd-ban. Az Ároktő—dongóhalmi temető 1. sz. sírjában a férfi bal lábánál került elő a zabolával és egy darab lócsonttal, s ugyanebben a sírban 3 egyszerű, levélformájú nyílhegy és vaskés is volt. Hasonlóan voltak lócsontok és lószerszámok a bezdédi temető J/9, sz. sírjában csüngősdíszekkel

n

), valamint a kenézlői temető b/12. sz. sírjában 12

) és 2. sor 1/1 (11.) sz. sírban, ahol a lócsontok és lószerszám a lábnál feküdt s a lószerszámot I. Berengar, Provencei Hugó és III. Lothar ezüstpénzei díszítették. E pénzeket 905—945 között verték. A dongóhalmi temető 1. sz. sírjában lévő lócsontok és lószerszámok is azt bizonyítanák, hogy a temetőben a korábbi honfoglaláskori temetkezési szokások szerint is temetkeztek. 13

) Nyílhegyek: Az Ároktő—dongóhalmi temető egyszerű levélalakú X. századi nyílcsúcsával megegyező formát mutat a Csongrád—vendelhalmi temető 4. sz. sírjából 1J

) kikerült, a kiszombori temető C 13. sír, 309. sír és a 363. sír, a kunágotai 2. sírból előkerült nyílhegyeivel. Ilyen nyílcsúcsok vannak még a Krylos (Galicia) 1. és 2. sz. sírjaiban. 15

) Teljesen azonos nyílcsúcsok kerültek elő a Miskolc repülőtéri honfoglaláskori temető I., III. és V. számú sírjaiból 1fi

), a temető X. szd-i, esetleg a X. szd. második feléből való lehet. A kés és csiholóvas formája annak elenyészett volta miatt már nem volt megállapítható. Szárnyascsontok: A dongóhalmi temetőben kivételesen egyszer a 17. sz. sírban a férfi jobb válla fölött szárnyas csontjait találtam (a bal kéznél tűzütő acélt és kovarögöt találtam), de pusztán, edény nélkül. Mint egyedülálló jelenség, még nem bizonyítja a temető későbbi korát. Szabó Kálmán, mint kivételes temetkezési szokást említi meg. hogy a benepusztai XII—XIII. szd-beli temetőben ]T

) az egyik sírban fenékbélyeges fazékban egész tyúk csontvázát, egy másik sírban fekete füstös fazékban kakas csontvázát találta meg. Szívalakú csüngős nyakdíszek: A temető legértékesebb darabja kétségtelenül a leggazdagabb sírból, a 4. sz. női sírból kikerült korongos és csüngős díszekből álló nyakék. Ez a nyak dísz a X—XI. szd-i magyarság női viselettörténeti dokumentuma. Kidolgozása, motívuma és sajátos formája még a levédiai származású, illetve a még onnan átörökített fémművesség ránkmaradt bizonyítéka. Az egyes csüngősdíszek darabjait többféleképpen is használták a sírok tanúsága szerint. Ezeket a szívalakú csüngős díszeket használták a fejen, valószínűleg pártán, a nyakban, va-