A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

A MÚZEUM ÉLETE - Leszih Andor: A múzeum ötven éve

dományos kutatási eredményeit is­mertető tanulmányok közreadásával segítse a zt a gyönyörű építőmunkát, amelyet Miskolc város és Borsod me­gye dolgozói végeznek a munkásosz­tály példamutató vezetésével boldo­gabb és szebb jövőnkért. Ezzel a ki­adványsorozattal is a hazaszeretet és a haladás nagy harcosának, Herman Ottónak emlékét szeretnénk ápolni s a Bükk-vidék szabad embereinek is­meretét gyarapítani. A MÚZEUM ÉLETE A múzeum ötven éve LESZIH ANDOR A múzeumot 1899. évben alapította a Borsodi Miskolci Közművelődési «s Múzeum Egyesület, mely — mint köz­művelődési egyesület — már 1894. év­ben létesült és öt év múlva bővült ki múzeumi osztállyal. A történeti emlé­keket megbecsülő és a Bükk termé­szeti szépségeit szerető Petró József ügyvéd és Gálffy Ignác felsőkereske­delmi iskolai igazgató már előbb, a Borscdi Bükk Egylet keretében, ter­vezték a múzeumot, de mégis célra­vezetőbbnek látták a város és várme­gye támogatása mellett az egyesület­ben megszervezni, úgy, hogy az a vá­ros és vármegye oszthatatlan közös tulajdona iegyen. A múzeum elég későn alakult meg. akkor már több vidéki városban volt múzeum. Az 1870—80-as években kü­lönösen nagy volt az érdeklődés a ré­gészeti leletek iránt, ami csak fokozó­dott az 1876. évi budapesti ősrégészeti kongresszus után. Mint mindenütt, itt is szükségét érezték annak, hogy a régészeti, történeti, művészeti, nép­rajzi emléíteket, természetrajzi tárgya­kat összegyűjtsék s a múzeum az is­kolán kívü'.i oktatás, népművelés esz­köze és a tudományos kutatás adatfor­rása legyen és hogy megakadályozza a kincskeresők, üzleti haszonra dol­gozó régiségkutatók, a jóhiszemű, e turkálásaikkal kárt okozó magángyűj­tők munkáját és ne engedje, hogy az értékeket elhurcolják. Fontos volt ez különösen itt Borsod megyében, ahol annyi, múzeumban őrzésre alkalmas, emlék és annyi megoldandó tudomá­nyos probléma van. Itt a hegyvidék s az alföldi síkság érintkezési pontján, a természeti adottságok gazdag bősé­gében minden korban volt emberi te­lepülés, emberi munka, így van ezek­ről tanúskodó lelet, emlék is. Elég, ha országos szempontból is fontos bar­langkutatásokra, az avasi mezolithikus kovabányászásra, az újabb kőkori „bükki kultúra" páratlanul szépdíszű edénymaradványaira, a szkithák emlé­keire (Zöldhalom pusztai aranyszarvas) a kotinus kelták vasművességáre mu­tatunk rá. A megye területén zajlott le 1241-ben a muhi csata, 1596-ban a mezőkeresztesi ütközet, tehát a tatár­járás és pi török hódoltság- keserveiből is bőven kijutott a megyének, de ma­radt itt ebből a korból kutatni és meg­őrizni való emlék is. Az 1707. évi ó n odi országgyűlés, ahol Rákóczi hűséges kurucai olyan igaz lelkesedéssel mond­ták ki a Habsburgok trónfosztását, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom