Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

hez az eljáráshoz Piller Mátyás 1788-as jelentésében javasolt eljárást valósította meg. Fazola cementacél kísérlete oly nagy jelentőségű volt a maga idejében. hogy a Magyar Nemzeti Múzeum a gyártás leírását és a gyártott anyag és alapanyag mintáit gyűjteménye részére bekérte [17]. A diósgyőri gyár történeti leírásában, melyet ugyancsak a Múzeum felhívására küldött meg, említést tesz a kőszén felhasználásáról a kohászatban [18]. Megemlíti, hogy a kőszenet kéntelenített állapotban használta fel. (4. sz. kép). Fazola nemcsak a Múzeumnak, hanem József nádornak is megküldte a cementacél és a kéntelenített kőszén mintadarabjait, ezeket 1812. november 16-án a nádor nyugtázta és a küldeményért köszönetét fejezte ki [19]. A már említett 1812. évi szénbányászati javaslatot felsőbb helyen elfogadták és a szénbányászatra az engedélyt megadták [20]. A kapott engedély alapján a cementacél gyártási kísérleteket tovább folytatták, sőt 1816-ban a gyártás fejlesztése érdekében újabb kőszénfűtéses kemencék felépítését vették tervbe, a kőszén felhasználása mindinkább előtérbe került [21]. A kemence építési tervekkel egyidejűleg a fokozottabb széntermelést is elrendelték [22]. A napóleoni háborúk befejeztével megszűnt a vas és acél konjunktúrája is, a stájer vas- és acélgyárak túltermelése következtében az árak csökkentek, lí verseny kiéleződött. A bécsi udvar 1817-ben elhatározta a diósgyőri gyár felszámolását és ezzel egyidejűleg az acélgyártás terén jelentős eredményeket álért Fazola Frigyes félreállítását. 1317 közepe táján a bécsi udvar a 70 darab diósgyőri kincstári részvényt eladásra kínálta, s ugyanakkor Fazola Frigyest a rhonici gyárhoz igazgatónak áthelyezte [23]. Még Fazola diósgyőri igazgatósága alatt tárgyalásokat folytattak a szénbányászat teljes átadásáról a vasgyárrészére. A felvetett kérdés vizsgálata során szóba került az is, hogy a diósgyőri koronauradalcm területén található műre való szenet nem volna-e célszerű teljes egészében a diósgyőri vasgyár rendelkezésére bocsátani [24]. (5. sz. kép.) A szénbányászatnak a gyár részére való átadásával kapcsolatos tárgyalásokkal egyidejűleg magánosokkal is folytattak tárgyalásokat, többek között gr. Andrássy Károllyal, [25] majd később .Szép és Kolenils nevű kovácsokkal [26]. Az Andrássyval és egyéb magánosokkal folytatott tárgyalások során már az a kérdés vetődött fel, hogy a diósgyőri uradalom területén lévő szénbányászatot magánosoknak adják-e bérbe, vagy házilag folytassák. Ezt a kérdést döntésre az uralkodóhoz terjesztették, aki elhatározását a szükséges kutató fúrásoktól tette függővé, mert csak a kutatások eredménye alapján tudják csak eldönteni, hogy a feltárt szenet mész- és téglaégetéshez is felhasználják-e. Az uralkodó kívánsága az volt, hogy az uradalom területén rendszeresen kutassanak szén után. hogy az erdők fáit kímélni lehessen, másrészt végezzenek kísérleteket a szén más célra való felhasználására is. A kutatás szakszerű végzésére és irányítására a vasasi és pécsi kőszénbánya igazgatóját Péter Mária von Berks-et kívánták Diósgyőrbe kiküldeni. Berks, aki ebben az időben a mecseki szénbányászatnál kincstári bányakormányzóként működött, kiváló elméleti és gyakorlati tudású bányamérnök volt. A mecseki szénterületen az intézkedéseivel sikerült eredményeket elérnie, ez volt az oka annak, hogy a választás Berksre esett [26a]. Mivel Berks szolgálati helye messze volt, kiküldetése pedig költséges, ezért úgy határoztak, hogy a libetbányai es. kir. vasolvasztó sáfárát. Ámont küldik ki Diósgyőrbe [27]. Ámon kiküldetése sem valósult meg, helyette