Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

1871-ben Sóvárott megalakították a Jószágigazgatóságot a kincstári birttokot és erdők igazgatására. Ennek az Igazgatóságnak a hatáskörébe utalták a megszűnt szomolnoki és diósgyőri államjavak Igazgatóságának hatáskörébe f.artozó erdőket és birtokokat. A diósgyőri Bányaigazgatóság működése 1873 október végéig tartott. 1873. október 20-án a Pénzügyminisztérium az 55760 sz. rendeletével a diósgyőri és a selmeci kerületeket egyesítette egy Selmecbányán székelő Bányaigazgatóság alatt. Ettől az időponttól kezdve a diósgyőri vasgyár, szénbányászat és ércbányászat felügyeleti hatósága a Selmecbányái m. k. Bányaigazgatóság. Ez a fennhatóság 1880 végéig tartott. A diósgyőri szénbányászat és kohászat iratanyaga 1770—1880-ig a Selmiecbányai Bányaigazgatóság Levéltárába került. Ez a levéltári anyag jelenleg a Selmecbányái Szlovák Állami Központi Bányászati Levéltárban található. A levéltári anyagot 1756—1852-ig kronologikus sorrendben, míg 1868—1880-ig pedig számsorrendben rendezték. A levéltári anyag segédkönyvei is hiánytalanul megtalálhatók, a levéltári anyag jól kutatható, iratselejtezés nem volt [2]. Fazola Frigyes és kortársainak kutatásai M

agyarországon a szénbányászat a 18. század második felében kezdődött \2a.]. Bár számos megművelésre alkalmas bányaterület volt az országban és a szénelőfordulások lehetővé tettek volna erőteljesebb bányászatot is, a termelés távolról sem érte el azt a fokot, melyet megérdemelt volna. Ennek oka főleg az volt, hogy ekkor a fa bőségben és olcsón állott rendelkezésre, a gyáripar fejletlen volt, s nem igényelte a kőszenet, mint energiahordozót, így a szén használatara egyelőre feltétlen szükség •még nem volt. Ezzel szemben például Angliában a nehéziparban, de más iparágakban is használták már a kőszenet. A kohászatban 1740 óta folyt a tégelyacél gyártás, melyet B. Huntsman sheffieldi órásmester talált fel. Ennél az eljárásnál is kőszénre volt szükség a nagy hőfok eléréséhez. A XVIII. század második felében már kísérleteket folytattak a vasnak kavaró eljárással való finomítására. 1784-ben Henry Cort eljárását már szabadalmaztatta. Ennél az eljárásnál is kőszénre volt szükség, tehát látható, hogy a szén mindinkább fontos ipari segédanyaggá vált. Ha a gőzgép fejlődését is figyelembe •vesszük, láthatjuk, hogy a kőszén alkalmazási területe mindinkább bővül, jelentősége növekszik. A vasútépítések megindulásával pedig a szén már szinte nélkülözhetetlen tüzelőanyaggá vált. A kitermelhető famennyiség az évszázados nagymértékű felhasználás következtében világszerte mindinkább csökkent, így kellett egy újabb anyag, melyet tüzelési célra használni lehetett és ezt a kőszénben meg is találták. Éppen ezért vált szükségessé az újabb tüzelőanyag feltárása és ezt felsőbb állami rendeletekkel kellett előmozdítani. A 18. század második felében az uralkodó és tanácsadói a sorozatos háborúk, mindenekelőtt Szilézia elvesztése után, szükségesnek látták a bányászat, 3z ipar és kereskedelem fellendítését. A fejlődést központi intézkedésekkel •mozdították elő. 1763. május 1-én Mária Terézia Felső-Ausztriában bányászati kutatásokra adott ki rendelkezést, melyben a bányászati kutatóknak és bányabejelentőkinek 30, 50 és 100 dukát jutalmat helyezett kilátásba [3]. Az uralkodó az elszenvedett háborús kudarcok hatására Magyarországon is megengedhetőnek