Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

Lippa: 24. Lippa tető No 138. Győr: (zártkutatmányi kutatási kör) 25. 26. a) Fúrólyuk No II. 27. No 4. (zártkutatmányi kutatási kör) 28. 29. 30. b) Fúrólyuk No III. No 52. 31. 32. (zártkutatmányi kutatási kör) 33. Diósgyőr községnél fúrás a Szinva patakban. A felsorolásban szereplő helyeken kívül folytak kutatások még Dobricza, Lissa-völgy, Haricza, Perecesvölgy, Parasznya területén is [54]. A munkálatokkal a rendszeres kutatás első évének végére már olyan előrehaladott állapotba jutottak, hogy a szénterület teljes áttekintése érdekében bányatérképet kellett készíteni. A diósgyőri szénterületnek ez az első térképe a Selmecbányái Szlovák Állami Központi Bányászati Levéltárban van. A fehér selyemre tussal rajzolt 245x93 cm méretű térkép az előzőkben ismertetett I—XII. körzetbeosztásban a már feltárt területeket és a kutató fúrások helyét ismerteti. A térképet, mint a diósgyőri szénbányászat első hiteles dokumentumát a 6. sz. ábrában mutatjuk be [55]. A szénbányászat mielőbbi teljes feltárása és hasznosítása elsősorban a diósgyőri vaskohászat fejlesztése érdekében történt. A pénzügyminisztérium és a Szomolnoki Bányaigazgatóság minden intézkedésében ezt az elvet alkalmazta, a diósgyőri vasgyárat érdekeltté tette a szénbányászat fejlesztésében és hogy mindenről ami a szénbányászattal kapcsolatban történt, pontos értesülése legyen, a kutatással kapcsolatos jelentéseket a gyáron keresztül továbbíttatta [56]. A szénbányászat fejlesztése a diósgyőri vaskohászaton kívül a rohamosan fejlődő vasúthálózat szénellátása szempontjából is indokolt volt. A diósgyőri vasgyárban a kőszéntüzelésre való áttérés és a korszerűsítés már esedékessé vált. 1859 május 24-én Miskolc és Debrecen között a vasúti összeköttetés megindult. A vasút mint nagy szénfogyasztó, ugyancsak fontos fogyasztóvá válhatott volna, ha a jóminőségű kőszenet Miskolcon a Tiszai vaspálya állomáson át tudják adni. A fogyasztási piac kibővítésére minden lehetőség adva volt, csak a fejlesztés helyes menete és annak megvalósítása váratott magára. Nyugateurópában már régebben, s most országszerte nálunk is a kohászati üzemek fokozatosan a széntüzelésre tértek át. A vas finomításához a kavaró eljárást, mint haladottabb technológiát a nagyobb vasművek már bevezették és a kavarás során a kőszenet használták. A Diósgyőr—Hámor-i vasmű, amely a fokozódó versenyben mind nehezebb körülmények közé került, már nem tudott lépést tartani a többi vasművel, szükséges volt egy nagyobb szabású rekonstrukcióra gondolni. A Pénzügyminisztérium, a Selmecbányái Főkamaragrófi Hivatal és a Szomolnoki Bányaigazgatóság is a fejlesztést határozta el. A rhonici vasmű igazgatóját, Mositz Mártont bízták meg a rekonstrukció tervének kidolgozásával. Mositz Márton vasmű rekonstrukciós javaslatában a leglényegesebb pont az. hogy a diósgyőri vasgyárnak át kell térni a kőszéntüzelésre. Miután a régi