Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

lös sárga lángot adnak és nehéz szagot árasztanak. Megállapítása szerint tégla SS mész égetésére jól felhasználhatók. Hogy a szén fémek megmunkálására alkalmas-e. azt a gyakorlat fogja megmutatni, véleménye szerint kísérletet kellene végezni. Megállapítása szerint, ha ezzel a szénnel kezelt vas megfelelő minőségű, akkor a szénnel ugyanúgy kellene eljárni, mint ahogyan a fát faszénné égetik. Véleménye szerint az így előkészített szén minden fém megmunkálására felhasználható lenne [10]. A vizsgálat eredménye tehát megfelelő. Ugyanebben az évben Schilson János is megvizsgálta a parasznyai, diósgyőri és sajóházai szénelőfordulásokat. Jelentésében megemlíti, hogy a lakosság idegenkedik a szénnel való tüzeléstől [11]. A vonakodásnak az a magyarázata, hogy ebben az időben még nem voltak széntüzelésre szerkesztett tűzhelyek és miután a Diósgyőr környéki szénben is bizonyos mennyiségű kéntartalom volt, a meglévő fatüzelésre alkalmas tűzhelyekben való elégetéskor kellemetlen szagot észleltek és ez riasztotta el a lakosságot a szén használatától. A 19. század elején a diósgyőri szén felhasználásáról már több adattal rendelkezünk. A szénbányászat fejlődésére utal a diósgyőri koronauradalom 1810. évi előterjesztése, melyet Fazola Frigyes diósgyőri gyárigazgató kérésére 9. magyar kamarához Budára küld. Ebben az előterjesztésben kéri, hogy helybeli erdőben a vashámor részére kőszenet bányászhasson, mázsánként 14 krajcár díj ellenében [12]. A magyar kamara a Selmecbányái Főkamaragrófi Hivatal útján hozzájárult, hogy a diósgyőri Jószágigazgatóság területén található szenet a diósgyőri vasgyár kitermelhesse. Ugyanakkor kérte a Főkamaragrófi Hivatal véleményét arról, hogy mázsánként 1/4 krajcáros terrágium ellenében adhatnak-e a gyárnak szenet. Az utasításban előírták azt is, hogy csak olyan helyeken termeljenek szenet, ahol a bányászattal házak és házcsoportok alá nem mennek [13]. Ennek az előírásnak az a magyarázata, hogy Diósgyőr területén a szén közel a felszínhez található, sőt a templom is kőszén előfordulásra épült [14]. Fazola Frigyes — a gyáralapító fia — a szén kitermelési engedélyt azért kérte, mert a napóleoni háborúk idején fennállott kontinentális zárlat idején az angol acél pótlására bevezette a cementacél gyártását és faszén helyett kőszenet használt a finomításhoz. A kőszénterület Diósgyőrben a koronauradalom területén feküdt, melyet (a diósgyőr—hámori gyártól) külön kezeltek, így a vasgyár nem rendelkezhetett korlátlanul a lelőhelyekkel. A szomolnoki igazgatóságon keresztül Fazola Frigyes gyárigazgató 1812. június 4-én javaslatot tett arra. hogy az uradalom és a vasgyár között hozzanak létre egyezményt a következő pontokkal: 1. a vasgyár szabadon bányászhasson szenet. 2. a szén tárolására és szállítására, valamint kéntelenítésére elegendő térség álljon rendelkezésre és az utat jelöljék ki. 3. az uradalom adjon elegendő bányafát. amelyet a gyár megfizet. Az egyezmény megkötése a gyar fejlődése szempontjából nagyfontosságú és sürgős volt, mivel a cementacél gyártásához a kellő mennyiségű szén biztosítása szükségessé vált [15]. A diósgyőr-—hámori gyárban a cementacél gyártást Fazola Frigyes — roint a gyár ellenőre — 1800-tól kezdve kísérletképpen indította meg. A cementacél gyártás során a tűzálló kövekből épített cementáló kemencében a cementáló szekrényt széntüzeléssel fehérizzásig hevítették [16]. A cementacél gyártásához Fazolának kőszénre volt szüksége, amelyet Diósgyőrben meg is talált és bányásztatott is. A szén nagy kéntartalmú volt, így felhasználás előtt kénteleníteni kellett. Fazola Frigyes feltevésünk szerint eh-