Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

IRODALOM 1. Diósgyőr szénbányászatáról eddig megjelent ismertetéseket — a teljesség igénye nélkül — következőkben soroljuk fel: F'Hdvalszky Imre: Magyarország kőszenei természettani és helyirati tekintetbem Pest. 1842. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. V. kötet 385. p. Csak néhány sorban emlékezik meg Diósgyőr, Májinka, Szilvás és Özd szénelőfordulásairól, a legnevezetesebbnek a diósgyőrit említi, s jelentőségét a vashámorok közel lé te miatt fontosnak tartja. Országos Levéltár: P. M. Általános 79. csomó 1868. Belhazy János Püm. államtitkár- értekezése: A magyarországi állami bányászat üzemének eredményei. 1862—1868-ig. Értekezés 1869. április 26. Ebben az értekezésben nagyvonalakban, a diósgyőri szénbányászat kezdetét ismerteti, s megállapítja, hogy a fuvarozási nehézségek miatt a bányászat nem lendülhetett fel. Ismerteti a bánya veszteségeit. Ebből az adatból is látható, hogy a selmeci levéltári anyagot nem látták. Hantken Miksa: A magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. Pest. 1867. IIL kötet. 173. p. Raitz Frigyes: A magyarhoni barnaszéntelepek fontossága iparos tekintetben. Ebben a műben Diósgyőrött megemlítik, azonban érdemleges adatokat nem közölnek. Wolf. H.: Hegyalja. Kohlenbergbau bei Diósgyőr. Verhandi. der k. k. geoL. Reichsamt. Wien. 1867. 263. p. Megemlíti a Varbó, Parasznya, Bábony és Diósgyőr határában fekvő széntelepeket, ebben sem látható eredeti dokumentációk alapján írt eredeti forrásanyag. Hantken Miksa: A Magyar Korona Országainak széntelepei és szénbányászata. Budapest. 1878. 300—304 p. A szerző ebben a művében bőven foglalkozik a diósgyőri szénbányászattal. A szenet tartalmazó rétegcsoportokra és a szén alkotóelemeire részletes adatokat közöl. Márki Sándor: A borsodi Bükk hegységben. A Magyarországi Kárpát Egyesület Évkönyve. IX. évf. 1882. Késmárk. 247. p. A cikk valójában csak útleírás, a diósgyőri szénbányászattal foglalkozik ugyan, de technikatörténeti szempontból nem sokat mond. Déry Károly: A magyar bányászat ismertetése, különös tekintettel az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállításon részt vevő vállalatokra. Budapest. 1900. 52—60. p_ A kezdeti bányászatra itt is csak általános utalás történik a már előbb megjelent források alapján. Kalecsinszky Sándor: A magyar- korona országainak ásványszenei különös tekintettel chémiai összetételükre és gyakorlati fontosságukra. Budapest. 1901. 187—190. p. A kezdeti bányászatról itt csak általánosságokat mond az eredetianyag ismertetése nélkül. A bánya elmaradottságának okát ő is a közlekedési eszközök hiányában látja. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete. Budapest. 1915.. 784—788. p. A kezdeti indulást a régi adatok alapján röviden ismerteti. Az eredeti irat-dokumentációt nem látta. Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története. I. A tizenkilencedik század. Miskolc. 1965. 32—37, 64—77. p. Többek között foglalkozik a diósgyőri szénbányászattal is. Ennek is, mint az előző tanulmányoknak is az a legnagyobb hibája, hogy eredeti levéltárt anyag hiányában került feldolgozásra. Az a néhány hivatkozás, mely a Központi Kohászati Múzeum Levéltárára utal, nem egyéb, mint e dolgozat szerzőjének Selmecbányái és magyar-országi kutatásának „letétbe" helyezett néhány kutatási másolata, amelyek még nem mutatják az összefüggéseket, mert a teljes kutatási anyag még nem íkerült a múzeumnak átadásira. A "feldolgozásban a „KKML." jelzet helytelen, mert ez nem azonos az eredeti levéltári irat jelzetével. A helyes levél tári jelzeteket ebben és az. 1868—1880-ig terjedő időt tárgyaló dolgozatban adjuk. 2. Státny slovensky ústredny archív v BratisLave: Banské riaditelsvo v Diósgyőr 1755—1873. Inventar, Banská Stiavnica 1963.