Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767-1868 (Múzeumi Füzetek 18-19. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

-a tekintetben nyilván nehézkes magán földtulajdonosok kifogásolása nélkül és a politikai hatóságok segítését a kifogásolások ellen biztosan elvárva, ezekre a területekre is kiterjeszthessék, ezeknek a területeknek zártkutatmányokkal való lefoglalása, amely igények azonban mostanáig elintézetlenül fekszenek a selmeci csász. kir. bányakapitányságnál. A Diósgyőri völgyben a zártkutatmányi igényeket a szántókra, kertekre .és rétekre néhány fúrás elvégzéséig, a széntelep megütése végett, nem kel! felhagyni. Vizsgálatom sajátos tárgya volt az ezen a területen az erdőben, valamint & vitathatatlan urasági földön már régebben végzett szénfejtés. A fejtést az előzőkben rendkívül célszerűtlennek, gazdaságtalannak, tervnélkülinek, *x munkásokra nézve veszélyesnek minősített módon parasztok végezték, akik •egyúttal a termelt szenet a vevők részére szállították és árusították is, mégpedig olyképpen, hogy a vevők által az uradalmi hivatalokhoz küldött szénrendeléseket a hivatal a vevők kielégítése végett a parasztoknak átadta, "hogy a parasztok a kitermelt és elszállítás végett felrakott szenet az erdőőrrel igazoltassák és minden mázsa szén után 1 krajcárt fizessenek az uradalomnak, amely fizettség lerovása után az uradalomnak sem a szállítással, sem az eladással ne kelljen tovább foglalkozni éppúgy, mint ahogy az uradalom a széntermelési munkálatokkal és szállítással legfeljebb csak az erdő állomány kímélése végett törődik, a fejtés módját azonban teljesen a parasztok kénye-kedvére bízza. Azonkívül bevezették, hogy az erdőőr csak a szénnel megrakott szekereket számolja meg és minden szekér terhet 15 mázsának vegyen. Az eladási ár helyt miskolci fogyasztók, értesülésem szerint mázsánként 15 kr., amelyből még levonták az uradalomnak járó 6 krajcárt szállításra, 5 krajcárt pedig a termelésre és külszíni szállításra. Ennek az állapotnak kívánt és kíván véget vetni Ivacskovits cs. kir. 'bányatiszt. A rablóbányászatszerűen megindított tárókban rendszeres művelést kíván bevezetni, a szenet a kincstár költségén kívánja termelni és a külszínre szállítani, azután elszállíttatni és eladatni és én a művelés és szállítás, valamint az eladás tekintetében is teljesen egyetértek vele, attól függően, hogy a szállításról a termelő, vagy a fogyasztó gondoskodik-e. Ami pedig különösen a bányaüzemet illeti, a mostani olyan, hogy bányász szakember csak felháborodva nézheti, a bányahatóság és a rendőrség pedig a folytatását egy pillanatig sem engedheti meg. Egy völgy lejtőjén lévő kibúvásról a telep csapásában a telepvastagsághoz igazodó 1—1 1 2 öl széles tárókat hajtanak egymás mellett, köztük állva hagyott vékony pillérekkel, 10, 15, 20 öl hosszban mindaddig, amíg a táró száját (ácsolásról, vagy tömedékelésről szó sincs) vagy a táró elülső részét beomlás nem fenyegeti és a paraszt nem biztonságosnak találja a bejárást a táróba és nem kényszerül mellette egy új tárót hajtani. Amennyi szenet az ilyen táróbányászattal ki lehet nyerni, azt kitermelik, a hegyben található szén pedig elvész. Rendszeres bányászattal a telepet teljesen lefejtjük, a kerüköltség pedig 'helyt bányakülszín megközelítő, de eléggé megbízható számítás szerint egy métermázsa szénre nem lehet több 3 krajcárnál, amihez a 6 krajcáros miskolci fuvarköltség és a miskolci helyi 12 kr. eladási költség után az uradalomnak egy mázsa szén után 3 kr. tiszta bevétel jár. Miután az eladási árnak 12 kr.-ról 15 kr.-ra emelése miatt nem lehet tartani attól, hogy a kereslet megakad, ezért az a 6 krajcáros tiszta bevétel 1 krajcárral megnövekedhet. Ugyanis a miskolci üzletben egy öl kemény fa 7 forintba kerül, onnan a vevő házához való szállítás 40 kr. Egy ilyen öl fának szén egyenértéke