Božena Němcová miskolci levelei (1851) (Múzeumi Füzetek 15. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

megmondani, miféle divatú és színű ez?! Mellette kisfiú szalad, akin csak egy kis kabát van, nyafogó hangon kéri az alamizsnát, a többi gyermek kéregetve kíséri. Utánuk gazdasszony siet, hosszú ruha és ujjas mellény rajta, a fején kerek, batiszt főkötő, vállán nagy kendő. Mellette a lánya illően felöltözve, szépen megfésülködve, kalap nélkül. Eniitt egy parasztasszony főkötőben vagy fejkendőben, ahogy azt már előbb leírtam, s egy paraszt bácsi bekecsben. Itt forgolódik néhány városi mesterember testhezálló gatyában, ujjas mellényben, — minden csupa sujtás — kis kerek kalapban, tolldísszel, mások megint kabátban. Nem messze több, félig francia, félig magyar viseletbe öltözött ifiúr néhány kisasszonyt vesz körül, a közelben a legények mézeskalácsot, gyűrűt, pántlikát, kendőt vesznek szívük választottjának, a lányok pedig viszonzásul toildíszt és bokrétát vásárolnak. Micsoda pompás látvány a fiatal legény, könnyedén vállára vetett szűrével és tollbokrétás kalapjával!! A szűr fehér flanelből, a burnuszhoz hasonló módon készült, széles ujjakkal, (ezekre csak télen van szükség), nyárra rendszerint bevarrják a végét és zsebnek használják. Gallérja négyszögletű, térdig ér a hossza. A szűr elejét és egész gallérját selyemmel várják ki és pirossal szegélyezik. Ezzel a munkával külön, ún. „szűrszabók" foglalkoznak. A legutolsó országgyűlésen a nemesek is ilyen szűrt viseltek. Némelyik úré szürke flanelből készült zölddel, vagy világos kékkel kivarrva, kinek-kinek más az ízlése, de a fehér az igazán szép. — Forgolódnak a hajdúk kék egyenruhájukban, amely fehér, vagy sárga zsinórokkal díszes, a katonák pengetik a sarkantyújukat. Az úton cigánygyerekek fekszenek. Vakok kántálnak, s a házak mellett nyomorék, sápadt, egykori honvédek alázatosan állva kérnek némi alamizsnát. A vásártéren áthaladva latin, szlovák, szerb, francia, német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőkben és a kocsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt csárdást járja. Az atyafiak késő estig isznak, ekkor a rendes emberek hazamennek, a kevésbé rendesek pedig addig isznak, míg a zsebük bírja, vagy még tovább is! Mert amíg a mai falusi emberünknek földje és háza van, addig a kocsmáros nem aggódik a pénzéért." Utazás Egerbe, a bortermő vidékre. Bozena Némcová megismerkedik a magyar férfiakkal és nőkkel Ütjük közben tanyákat és szépen gondozott szőlőket lát. Verpelét dohányáról híres község. Némcová összehasonlítja az egri és a miskolci bort. „A miskolci bor jó, némelyik szőlő leve az egriével vetekszik, azonban könnyebb, nincs az a tüze." Sok munkával jár a szőlészet, drága a munkaerő. Régebben Lengyelországba vitték a magyar borokat. Egerben több a pince.

2 A legkedvesebb séta itt is a pincébe vezet. Kijönnek, ennivalót hoznak, s vígan töltik az idejüket. Nyáron igen kellemes fogyasztani az ,,irmes"-t (ürmösbor). Eger városát szépnek találja Némcová. Székesegyháza olasz stílusban épült. Előtte fűvel benőtt terasz. Itt legelnek az ökrök és bár mellette jönnek-mennek a hívők, a csordás nagyokat pat2. Az útijegyzeteknek az egri kirándulásra vonatkozó részeit — gyér helytörténeti utalásai miatt — csak erősen kivonatolva ismertetjük.