Božena Němcová miskolci levelei (1851) (Múzeumi Füzetek 15. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

A Nëmec házaspár útja Miskolcig J

osef Nëmec „Finanzwach Oberkomissär" (pénzügyi főbiztos) Magyarországra utazik, hogy miskolci új szolgálati helyét elfoglalja. Vele utazik felesége: Bozena Némcová is. 1851 ápr. 24-én hagyják el Prágát. Brünnbe érve néhány órát töltenek jó ismerősök körében, majd a Magyarországra utazó morva munkásokkal egy vasúti kocsiban jönnek. A Pestre érkezésig látott szép tájak lefestesére Némcová nem vállalkozik, „mert bár művészi ecsettel festeném meg a gyönyörű képet, mégis messze elmaradna a valóságtól. Ezt mind látni kell, nem pedig olvasni" — mondja Némcová. Megtekintik Pestet. Némcovának nagyon tetszik a magyar főváros. Budán látszanak a harcok nyomai. Erős iramban folyik a romok eltakaírtása, utak és kertek tisztítása. Budán mindenütt csend van. Tömve katonasággal a város. A férj fuvarosa: János, a rutén származású kocsis gubájában, tollal díszített kalapjában előállítja a fogatát. Misó és Panni, a két apró magyar ló viszi utasait a fővárosból Rákoson keresztül a hatvani országúton, egészen Miskolcig.

1 Az út nagyon homokos. A gödöllői kastélyt és parkot igen elhanyagolt állapotban találják. Némcová színes leírást ad az itteni kapucinus kápolnához zarándokló búcsú járókról. Gyönyörködik a sokféle tarka viseletben. Hatvanba érve megebédelnek. Az első vályogból épült magyar város, amit lát. Az úton a búcsúsok tarka tömege hullámzott. Ahogy a menet elvonult, a hatvani fiatalok a korcsmába mentek mulatni. Az öregek a házak előtt üldögélve pipáztak. A házakon meglátszik a háborús pusztítás. A kocsi besüllyedt a mély homokba. „Itt erősen belei ögződött a népbe az uraságtól való félelem", — mondja J. Nëmec a feleségének, miközben a földekről folyik a szó. Gyöngyös környéke igen szép. Híres a dinnyéjéről. Estére Kápolnán szálltak meg. Az országút mentén lévő fogadóban magyarosan fűszerezett finom vacsorát ettek. — „A magyar ember minden ételébe rak ebből a fűszerből" — írja Némcová a paprikáról. A vendégfogadó a harcok idejéből nevezetes hely. Nagy vérontás színhelye volt ez a helyiség. A magyarok körülvették a fogadóban tartózkodó császáriakat és kemény küzdelem alakult ki. Némcová éjjeli szálláshelye rácsos ablakán át hallgatja a magyar legények és leányok dalolását, Majd vándor szlovákok csapata telepedett meg ablaka alatt. Lovaikat etették, ők. maguk tüzet raktak és vacsoráztak. „. . . . végre minden elcsendesedett. A hold fénye megvilágította a békés tájat és az alvók arcát, épp olyan 1. Részletek B. Némcová útijegyzeteiből. A helytörténeti szempontból kevésbé fontos részeket tömörítve közöljük.