Komáromy József: Miskolc élete a Hunyadiak életében (Múzeumi Füzetek 14. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1962)

forgalmú miskolci vásárok, a megyei gyűlések, a város tanácsának nagy jövedelmet biztosító bormérési jog, az iparcikkek változatossága, kereskedőik, aranyművesek működése — a legjobban jellemzik a helyi árutermelés és pénzgazdálkodás jelentőssé vált folyamatát ebben az időben. Az utakon e század második felében jelenik meg a kereskedők kétkerekes szekere és felmálházott állata mellett a négykerekű, első tengelyével forduló szekér. A Tokaji hegység szőlőművelése virágjában van. Ez nem konkurenciát, hanem megnövekedett üzleti lehetőséget biztosít annak az üzleti tapasztalattal rendelkező rétegnek, amely eddig is kiaknázta a miskolci szőlőművelés kereskedelmi lehetőségeit. Ezren felülire emelkedik az Avas és a Tetemvár oldalába vájt pincék száma, ahol a gyengébb minőségű bor isexportminőségűvé érik. A parasztság árutermelésében is hasonló árucikk bővülést figyelhetünk meg. Egy korabeli (váradi) vámszabás mintegy 50 tételben sorolja fel az árunemek csoportjait, amelyek a következőkkel szélesedtek. Most jelenik meg a sózott hal, a zsírszalonna, a vöröshagyma, a káposzta, az istállózáshoz szükséges széna, a komló, a nyersbőr, a gyapjú. A bőriparban pl. a szíjak, lószerszámok, nyergek, bocskorok, az abaposztó, a férfi és a női cipő, a csizmák mellett. Az ország népességét az idevonatkozó tanulmányok megközelítően 3 200 000 főre teszik. Nagyarányú népességszaporulat ez. Miskolc népességét is ezért lehet a mátyási korszak végére 2500 körülire venni, (összehasonlításul: Buda, Kassa, Szeged: 7000—8000, Pozsony, Sopron, Bártfa: 4000—5000, Eperjes: 3000, — külföldön: Nürnberg 25 000, Strassburg 22 000, Lübeck 18 000. Boroszló (Wroclav) 10 000, Drezda 5000 lakos.) A város területi kiterjedése a XV. század végére a Fazekas és Jókai utcák vonalát éri el a külső telkek, a szegénység eddig való kiszorításával. Nyugaton a mai Szabó Lajos és a Tizeshonvéd utca vonala épül be. Telkek alakulnak a mai Bacsó Béla és Somogyi Béla utcák területén. Délen, természetszerűleg nincs a városhatárban változás, csak a nagyavasi pincesorok lesznek sűrűbbek a Mélyvölgy és a Kis Avaséival együtt. Délen a település eléri a mai mindszenti templom környékét és kialakítja a Szemere utca mindkét vonalát. Keleten a szélső telkek a Beloiannisz utca vonaláig alakulnak ki, miután a Felső Piac és a Derék Piac folytatásaként létrejön az Alsó Piac a Sötétkaputól keletre induló főutcái részen. A város közigazgatása az ősi magból alakult és a főutcától délre fekvő részen óvárosi, ettől északra húzódó túlnyomó részben hospesekből beépített újvárosi város-bírásságra osztódott időnkint. Ez utóbbinak lett egyházi központja a minoriták telikén Mátyás idejében felépített csúcsíves Boldogasszony templom, valószínűleg a második plebanatussal. A városbírásság e kettőssége nem volt minden alkalommal összefüggő, de esküdtjei megválasztásában állandó. Emiatt a két városrész rivalizálását, gazdasági és társadalmi ellentétét kell időnkint számbavenni. Ez a társadalmi, városi jelenség külön tanulmányt képez. Az Óváros tanácsában időnkint több volt az iparűző elem, valószínűleg a régi befolyásos rétegből, az Üjvároséban pedig a jövevények, köztük szlovák, de leginkább délnémet feltörekvő kalmár és iparüző. Forrásaink a városban több kőházról tesznek említést, de számuk még ennél is nagyobb volt. A kőházakból egy sem maradt, és így topográfiai pontjukat nehéz meghatároznunk. Az idő, szövetkezve a lakossággal, mindent elpusztított, így nem lehet a gótikus Miskolc városképéről rajzot kapnunk, nyomtalanul tűnt el a puskaművesek, a híres lakatosok, szűcsök, kádárok, tímárok és az ötvösök műhelyháza is, ez utóbbiak közül egyet, Aranymíves Miklóst névszerint is ismerünk. Csupán nemrég sikerült a Széchenyi utca 21—23. sz. lakóház lebontása alkalmával végzett régészeti kutatásunk segítségével egy kőház maradványait megtalálnunk, amelyhez — a korabeli okmányok kielemzése után — tudtuk Mátyás-korabeli tulajdonosát is megállapítani. Ez a gótikus házsor a mai Állami Áruháztól a Nemzeti Színház telkéig húzódott, tulajdonosaik a következők voltak: Kormosi Tamás (1521), Szabó Gergely, Bold. Szűz. Alapítvány, Barla Márton, Szt. Mihály Alapítvány, Olayos Gergely, Plébános-Ház, Szűcs János. Ezen a most megállapított, de eltűnt gótikus házsoron kívül van azonöan Két fennálló középületünk a Mátyás-korból: az avasi templom és a mai múzeumépület középső része. Az avasi templom jelentős objektuma a hazai gótikus műemléki állománynak és ma is városképi jelentősége van. Sok-