Komáromy József: Miskolc élete a Hunyadiak életében (Múzeumi Füzetek 14. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1962)
A diósgyőri várat felépítő és Miskolc városi rangjának alapjait megvető Nagy Lajosnak halála (1382) után leánya, Mária királynő sokat tartózkodik a várban. Rövid uralkodása (1382—1387) után férje, a Luxemburg J házból származó Zsigmond következik a trónon, aki 1411 után egyszemélyben német-római császár, magyar, cseh és német király is. Uralkodói jogainak széles területen való gyakorlása, de emberi természete, nyugtalansága és szeszélyessége miatt is állandóan úton van országaiban. Marx őt egy helyen Európa legnagyobb csavargójának nevezi. Az ő hosszú — 1387-től 1437-ig tartó — ötvenéves uralkodása abba az időbe esik, amikor a magyar társadalom alakulásának történetét a rendi képviseleti állam elemeinek kialakulása, a különféle bárói ligák nehéz politikai harcai, külföldi viszonylatban pedig a lengyel— litván, bosnyák-szerb, nápolyi, osztrák és német dinasztikus harcok, és a török katonai hatalom jelentkezése jellemzi. Hazánkban ebben az időben, az egyre szélesedő árutermelés alapján, az alapvető osztályellentétek egyre élesedtek, a kisebb-nagyobb városok megindulnak az egységes városi renddé való fejlődés útján, a jobbágyok pénzterheinek a növekedése, a terméktöbblet pénzadók formájában való elsajátítása miatt pedig a parasztság ellenállása, akárcsak a városi polgárságé, nyílt ellenállásokra vezet. Miskolcon is van erre példa. A városok lakosságában nagyjából három fő réteg alakul ki: a patríciusok, az iparűző vagy kereskedő polgárság és a plebejus elemek. AM iskolc fejlődésének az a fontos álirA lomása, amely az 1395-ben kapott pallos-jogot, majd 1411-ben a szabad papválasztási jogot hozza meg, a helyi erőviszonyok különböző kialakulásában olyan folyamatot indít el, ami — kisebbnagyobb hullámokkal — az egész XV. század folyamán és a XVI. század közepéig tart. Egyre nagyobb a differenciáltság a vagyonos iparosság és a szőlőbirtokosok között, de — más városokhoz képest — Miskolcon késve, a XV. században alakítja ki a patriciusi réteget abból a közép-rétegből, amelyet az előző évszázad miskolci viszonyait ismertetve, már elmondottunk. 1 Az Arnold bírák és esküdtjeinek utódai, a pallos-joggal és a pap-választás jogával megerősödve, a nagyobb hatalom birtokában egyre mohóbb hatalomés vagyonszerzők lesznek. Zsigmondtól ehhez támogatást kapnak. Zsigmond lépteti elő az Oppidum Miskolcot — Civitas Miskolccá, azonban ennél a megnevezésnél egy percre sem szabad arra gondolni, hogy ez a Civitas kifejezés az ősi szabadkirályi városok sorába való jutást jelenti. Ez a kifejezés egy rövid idejű, Zsigmond-korabeli autonóm városi szervezetre vonatkozik, közbülső fokozatot jelent az oppidiális és a szabadkirályi városi rang között. Talán szabad mezőváros névvel lehetne helyettesíteni. A diósgyőri várban először 1387-ben, majd 1388-ban, 1391-ben, 1393^ban és 1412-^ben (Ulászló lengyel királlyal együtt) megfordult Zsigmond jól ismerte Miskolc társadalmi és gazdasági életét. Látta a feltörekvő iparűzőkből és kalmárokból kikerült városi tanács munkáját. Jogaikat lényegesen megtoldotta továbbiakkal, mint például iparosainak szárazon és vízen való adómentességével. A kialakuló patriciusi rétegnek segítségére van Zsigmond második feleségének, Ciliéi Borbálának sűrű diósgyőri tartózkodása, a vár gazdag vadaskertjeiben szarvasra, őzre, vaddisznóra vadászó kétes társasága. A győri halastavak, a bükki vadaskertek, a királyi gyümölcsösök és a fürdő nem egy zajos múlatás tanúi, a résztvevők ellátását nem egy ízben a miskolci uralkodó réteg és tanácsa segíti, sokszor személyes szolgálatokkal. Terhét pedig a helyi szegénység saját bőrén érzi. Ciliéi Borbála várurasága módot nyújt arra is, hogy a városi függetlenséget mindjobban igénylő vagyonos réteg — személyes összeköttetés és megveszteH
