Komáromy József: A diósgyőri várban 1958-60-ban végzett ásatások régészeti és építéstörténeti vonatkozásai (Múzeumi Füzetek 13. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1961)

non, a német Heilsberg várai. A pozsonyi és a sárospataki vár készült a zólyomival együtt ezekben az időkben. Az Ambrus mester által 1378-ban felépített négytornyos diósgyőri várpalota masszív fehér tömegével, a sarokarmirozások lilás-barna-zöldesszürke-drapp köveivel, az ásatások alkalmával talált zöld, sárga, rózsaszínes, kékes zománcú tetőcserepeivel, amelyek mértani mintáikkal külön játékot adtak a hatalmas tetőzetnek, rendkívüli látlványt nyújtott, ami a várárok vizében tükrözve, még fokozódott. A nagylajosi gótikus vár művészettörténeti jelentősége teljességéhez tartozik még két emlékünk megemlítése. Az egyik a 133 om magas, hársfából faragott, aranyozott, Madonna-szobor a gyermekkel. Mestere ismeretlen. Korát a szakirodalom 1480—1490 közé teszi. A másik Miskolci László mester hártyára festett miniatúrája, amely a diósgyőri Pálos-kolostorban készült és kora 1394. A leletanyagból e helyen ki kell még emelni több gótikus kályha-csempetöredéket nagyszámú anjoukori, Zsigmond- és Mátyás-kori kerámiaanyagot, üvegserleg-töredéket, vasalás darabokat. A várpalota reneszánszkori leletei A rondellaásatás a vár időközi rész4* leges pusztulásáról is hű képet adott. Több pusztulási réteget lehetett megfigyelni. A legfelső pusztulási réteg egyszerre mutatta a zsoldos katonaság ideje alatti (XVII. századi) általános leromlás képét, amelyben ha még voltak is gótikus és renaisance épülettörmelékek, de ez vegyítve volt nagy számú törökkori barokk kályhacsempeés mázas dísztál darabokkal. A következő pusztulás idejét az alatta lévő XVI. századi rétegben találtuk, amely több időközben ismétlődött. Ebben zömmel volt csakis XVI. századi edényés kályhacsempe töredék. Ez az utóbbi rendkívüli változatosságot mutat és külön szaktanulmányt követel. E XVI. századi rétegekben változatlanul szerepelt gótikus és renaissance-anyag, mutatván azt, hogy a nagylajosi vár egyes részei azért lassan pusztultak, miután a vár időnkint olyan zálogos bérlők kezén volt, akik a vár állagával nem sokat törődtek. E zálogosbérlők uralmát előzte meg az az idő, amikor II. Lajos feleségének, Máriának 1526-ban Bécsbe távozása után már csak a várnagyok, vagy várkapitányok törődtek a vár épségének fenntartásával. Ezek között Pempflinger Lénártot és Sebestyént kell említenünk, akik valóban törődtek a várral. A Pempflinger-család (1526—1540), vagy Balassa Zsigmond idejére (1540—1560) kell tennünk a most restaurált északkeleti rondella építésének korát. A rondella-falba építőkőként volt beépítve az a csodálatos szépségű, aranyozott, bőségszarus, gyümölcs, tölgyleveles fehérmárvány párkánytöredék, amely ma is beszédesen szól a Mátyás és Beatrix ideje alatti várbelső pompás átalakításáról. Ennek a mátyási korszaknak legszebb darabja pedig kétségtelenül az a rondellából kiásott Dalmata-féle Mária relief-töredék, amely szerencsésen egészíti ki az 1898 óta meglévő töredéket. Előkerülése azért is szerencsés, mert ez az új töredék teszi bizonyossá, hogy az egész relief Giovanni Dalmata kezemunkája. A hazai kora-renaissance állományunk nagyon kevés darabból áll, és mint Balogh Jolán, e kor legkiválóbb kutatója megállapítja, az egyedüli hitelesnek vehető Dalmata-művel állunk szemben. [9] A diósgyőri várásatás 1962-ben is tovább folyik, s amint remélhető, további eredményekkel fogja gazdagítani ennek a nemzetközi viszonylatban is jelentős várunknak történeti adatait és jelenleg még homályos részleteire mind több fény fog derülni. JEGYZET 1. Wenzel Gusztáv: Diósgyőr egykori történelmi jelentősége. Pest, 1872. 1—84. pp. 2. Kandra Kabos: Diósgyőr vára. Régészettörténelmi tanulmány. Arch. Közi. XIII. k. 23—39. pp. (1879) Kandra Kabos; A diósgyőri vár. Arch. Közi. XIX. k. 116—134. pp. (1895) 3. Szendrei János: A diósgyőri vár története. Budapest, 1927. Egy. Ny. 1—96. pp. 4. Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora. Budapest, é. n. (1942) 1—320. pp. (45, 96—98. pp). 5. Gerő László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955. Müveit Nép kk. 6. M. Kiss Lajos—Vákár Tibor—Leszili Andor: A diósgyőri vár. B. A. Z. megye műemlékei. Miskolc, 1954. Id. forg. Hiv. 7. Felér Cod. Dipl. IV. 2. f. 22. p és uo. IV. 3. i. 35. p. 8. A. v. Essenwein: Die romanische und die gotische Baukunst. Handbuch der Architektur. II. Theil, 4. Band. 54, 55, 71. pp. 9. Jolán Balogh: Ioannes Duknovich de Tragurio. Acta Históriáé Artium. 1960. Tomus VII. Fase. 1—2. 51—78. pp.