Komáromy József: A diósgyőri várban 1958-60-ban végzett ásatások régészeti és építéstörténeti vonatkozásai (Múzeumi Füzetek 13. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1961)

A magyar mázastálak készítményei sorában ezek a tálak a legelső helyi produktumokat mutatják. Egy részük már török hatásra készült, de helyi — miskolci vagy környéki — műhelyre vallanak. A vár ásatásakor kerültek nagy számban elő. (Gajda Imre restaurátor kiegészítései.) Ha ezt az időt az 1343 és 1370-es évekre tesszük, az a következő okokból elfogadható: A király 1378-ban küldi át az eperjesieknek Ambrus mestert, Eperjes védőfalainak építéséhez vezetőül, bizonyosan abban az időben, amikor munkáját már Diósgyőrben elvégezte. Ehhez a tényhez vegyük a következő adatokat: Nagy Lajos legkorábbi diósgyőri oklevelét 1343-ból keltezi, majd húsz év múlva 1364-ben. Rendszeresen pedig 1369-től kelteződnek a győri várból kiadott oklevelei egészen haláláig, 1382-ig. Vizsgáljuk meg most a király építőjének, Ambrus mesternek (Ambrosius murator-nak) a győri működését. A XIV. század első felében már erősen megrongálódott és elhanyagolt Ernye-várat le kellett bontani. A bontás alkalmával meghagyják a régi várból kitermelt fehér mészkövet (ezek az