Komáromy József: Miskolc élete az Anjouk alatt (Múzeumi Füzetek 12. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1962)
rom éve alatt végbement fejlődési folyamat milyen mértékű volt, ez a csereérték jellemzi legjobban. (Füle prépost százhúsz évvel előbb a fele Miskolcért még 30 márka ezüstöt adott...) 1V/I iskolc népe ugyanis a Széchyek tulajdonában veti meg városiasodásának alapjait. Nézzük meg a fejlődésnek elsősorban a földrajzi tényezőit. Azok az útvonalak, amelyeket felsoroltunk, a XII. század végi és a XIV. század eleji állapotokat megmutató településrajzunkban, számban változatlanok, de forgalmuk és jelentőségük egyre nagyobb. Az Anjouidőkben folyamatosan fokozódik a paraszti munka termelékenysége és fokozatosan növekszik az a termésmennyiség, amely az egyes gazdaságok növekvő szükségletének kielégítése után fennmaradt. Ezt a fejlődést a marxista történetírás több tanulmányban részletesen tárgyalta. Ebbe a forgalmi intenzitásba belépett egy új tényező, a külkereskedelem fellendülése. Az európai hatalmi politika — a francia Szép Fülöp autokratizmusa, a németországi császárválasztások intrikái után — rendkívül érzékeny reagálással tolódik kelet felé. Előbb Prágában, majd Budán, majd Krakkóban egymást váltják a tettvágyó uralkodók, vagy helyesebben: a központi hatalom megalapozására alkalmas társadalmi és gazdasági viszonyok. A három ország politikai és gazdasági viszonyai is viszonylag kiegyensúlyozottak és külkereskedelmük zökkenőmentes. A magyar exportban még a nyerskivitel a döntő: az élőállat, a bor, a réz, az arany és az ezüst. Miskolc az élőállatban kevésbé, de a borban annál inkább érdekelt. Előbb a krakkói, majd a század közepén már a kassai és a lőcsei kereskedelem használja fel ezeket az útvonalakat. Ebben az időszakban nő meg a buda—kassai nagy kereskedelmi országútnak, „a lengyelországi útnak" a szerepe, amely — Borbély Andor megállapítása szerint — Miskolc területén átvezetett 3 . Hozzá kell tennünk azonban, hogy nemcsak a Csaba felől jövő nagyút (magna vi a, strata publica) volt az egyetlen országút az észak felé irányuló exportban, hanem az Eger—Bélháromkút—Sajónémetin át futó magna via is, Rudabánya, Kelecsény és környékének termelése miatt. Ez a Csaba-felől befutó nagy-út már végérvényesen megkapja azt a szerepet, amely a későbbi századok folyamán egyre nagyobb lett. Mályusz Elemér éppen Miskolc példáján mutatja be, hogy a XIV. században és a század második felétől eltelt száz—százötven év alatt a lakosság mennyire kihasználja az adottságokat, a forgalmas utak, a királyi vár közelségét ahhoz, hogy lakóhelyét várossá fejlessze. A Széchyek adtak Miskolcnak szélesebb önkormányzatot, illetve az ő idejük alatt értek meg erre a viszonyok. Ezt az önkormányzatot már nem lehet a villicus-szal, a falunaggyal meghatározni. Ez már annak az autonómiának az első lépcsőzete, amely a maga belső feszítő erői folytán egyre szélesebb területet tapos ki, fejlődése számára. Ez be is következik a század második felében, az Oppidum Miskolc, a mezővárosi kormányzat megerősödésével. Említettem a termésmennyiség növekedését. Ez nemcsak a szemesterményre értendő, sőt az a miskolci földeken másodrangúnak minősül, ha a most kifejlődött szőlőtermelés egyre szélesedő területeit és — különösen — a szőlők szabad forgalmának a lehetőségét nézzük. M. Kiss Lajos kutatásai szerint ebben az időben már jóval nagyobb a szőlővel bírók száma a gabonát termelők számánál, és nemcsak a miskolci földeken, de Csabán, Győrben és Görömbölyön is. A szőlők egyre nagyobb számban jelentkeznek, nemcsak a kolostori birtokokban, hanem a paraszti gazdaságokban, sőt a hospesek földtulajdonában is. Az élelmiszerszükséglet is egyre nagyobb. A csati út fontossága megnő (publica strata de Chat) és ekkor kezdi meg a körömi révnél az ónodi út a Hegyalja felől a keleti országrészek fokozottabb bekapcsolását. ll/T iskolc piactere még mindig a mai Sötétkapu—Szinva közötti térség. Területét ismételten felkavicsozzák, sármentesítik. Itt jelenik meg az első mészárszék, az első patkolókovács. Ezt az ősi piachelyet még a későbbi Oppidum Miskolc gazdasági élete is használja, a Civitas Miskolc pedig külön szóval, a Derék Piac névvel illette. Korán létesült itt vízimalom is az azóta már elhordott apró szigeten és itt (a mai mozi udvarán) vezetett le a Szinva partja szélén, a vízfolyással párhuzamosan az a meneteles szekérút, amely átvitt a túlsó oldalra, mint a Szinva természetes gázlója. Ennek a piacnak a nevét igen korán
