Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

Ez a kibővítés, valamint külön bejáratai összevágnak azzal az 1678. évi adatunkkal is, amely a még mindig virágzó és kifejlett gimnáziumról ad hírt a feléledő ellenreformáció e korában. Az épület ilyen elválasztása funkciójában megfelel az akkori alsó és felső tagozati tanmenetnek is és mintegy elválasztotta az alsó és magasabb korosztályok növendékeit. Akik egyébként a mai pince — akkor még alagsori — helyiségeiben laktak. Az épület következő bővítési szakasza az 1735—37. évekre esik. Ekkor építik meg a még földszintes épületnek azt a szárnyát, amely ma lépcsőházként és előcsarnokként szolgál, és a még idecsatlakozó két újabb tanítási termet. Itt alápincézés nincsen és e déli toldalék miatt az ősi négyszögletes alaprajzú épület pincéjének déli ablakait elfalazták [18]. Ennél az épületrésznél történik az az incidens, amely a városi tanács támogatásának megvonásával, majd 1736-ban karhatalommal leállított munkával jár, úgy hogy az építésben megakadályozott iskolatanács küldöttséget kénytelen indítani Bécsbe az építés további császári engedélyezése érdekében. Valószínűleg ezzel függ össze az, hogy ez a rész nem kapott alápincézést. Ebben a szárnyban levő teknőboltozatos helyiség természetesen bizonyos mértékű változást szenvedett a XVIII. század végén, az emeletráépítés alkalmával. Az emeletet Miskolc nevezetes építőmestere, Kiír Vencel tervezte és kezdte építeni 1790-ben. A neves mester képességét az emeleten csupán az emeleti folyosók mutatják, mert az emeleten nyert hat újabb helyiség egyébként csak csapos gerendafödémmel van fedve. Az emeleti nyugat—-keleti irányú folyosó váltakozó méretű hét-szakaszos, az észak—déli irányú belső folyosó négy-szakaszos csehsüveg boltozású. Az előbbi 25 méteres hosszúságában hangulatos élményt biztosít. Az épület teljes alaprajza a XIX. században történt bővítésekkel. J3