Komáromy József: Adatok Miskolc korai településtörténetéhez (Múzeumi Füzetek 4-5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

A szekérút nyugati iránya Geuru felé vezet, a győri medence viszonylag belterjesebben munkált termőföldjei miatt. Geuru és Miskoucy között még nincs meg az a kapcsolat az egymásra ható kölcsönös viszony alapján, amely a XII. században már jelentkezik. Két szomszédos, kialakuló falu viszonya ez, faluközi forgalommal. A két falu között lassan Miskoucy nyeri a versenyt, jobb földrajzi helyzetével, a jobb piactartás lehetőségével. így egyelőre a győri, majláti, tapolcsi, csabai termékcserék központjává alakul. Az első kezdetleges piactérség, az egykori csekély árukínálat és árukereslet színhelye az a szabálytalan, gondozatlan terület, amely a mai Rákóczi utcai híd környékén, a Szinva északi oldalán kialakul, majd átterjed a déli oldalára, a mai Rudas László utcai rendőrségi épület és a Zrínyi Ilona leánygimnázium területén. Ez a terület van az egykori árvízmentes térszinten és még nem olyan mértékben kapaszkodik az Avas oldalára, hogy oda a terményszállítás nehéz legyen. Félig földbeásott, kétosztású paraszti kunyhók, 6—9 m

2 alapterületükkel, szalma- és szártetőzetükkel, barmokkal, baromfiakkal tarkálló telkeikkel, — s felettük a földesúr majorsági háza, óljai, palánkkal kerített tágas udvarával... Ez Miskoucy képe a XI. században. A Sajó menti legelőket és Geurut összekötő kelet—nyugati irányú szekérutat a XI. századig nem keresztezi észak—déli irányú út. Csak a XI. század folyamán alakul ki elsőnek a Csaba (egyúttal Tapolca) felé vezető útvonal. 1067-ből ismerjük a Csaba—Szihalom utat, utána az utakra vonatkozó írásos adataink egészen a XIV. századig megszűnnek. Nem nehéz azonban ezeknek a korai utaknak a rekonstrukciója egyszerű következtetések alapján. A második fejlődési szakasz az általános feudális osztályrend kiépülésével a XII. században, de különösen a századnak a végén indul el. Ebben az időben a település a Toronyalja és a Papszer partjaira kezd felhúzódni. A XII. század végén, a mai Sötétkapu mellett, már áll egy csárdaépület.

4 Egy kétosztású paticsház ez, tekintélyes vastagságú cölöpsoraira fonott vesszőfalaival, kívül-belül vastagon letapasztva, az ácsorgók számára pedig féltetős meghosszabbítással. Ez a féltető az északi oldalán vonul az épületnek. Nyilvánvalóan a meleg időkre tekintettel került az árnyékos oldalra, hiszen az utak a téli időben alig használhatók és Miskoucy „sokadalma" még csak a száraz nyári időben veszi igénybe a csárdát... Az épület hossztengelyével párhuzamos a szekérúttal és attól jóval beljebb esik. Erre a települési szakaszra esik a mai avasi templom elődjének, a románkori félköralakú keletéit kápolnának az építése. Bár Horváth Béla megállapítása szerint ez az idő „a XIII. század közepére tehető", ennek építését a topográfiai viszonyok szorosabb ismeretében feltétlenül jóval előbbre kell vennünk. Ennél a kérdésnél számításba kell vennünk nemcsak a gazdag monostori kultúrát a kis Miskoucy körül, hanem azt, hogy a XII. századból a XIII. századba átlépő falu mindjobban belekerül a kialakuló nagyobb belföldi útirányok forgalmába és megteszi az első lépést központosított helyzetében adódó további fejlődés felé, az Észak—Nyugat—Dél felé tartó, egyre fontosabb belföldi nagy utak találkozási pontján. Jelentős ebből a szempontból két adatunk. Az egyik a feudális állami életben már nagyobb szerepet kapott Miskóc-nemzetségbeli Panyit úrnak a földesurasága 1230-ból, és ugyancsak ekkor Miskoucy megemlítése már villa-ként (falu, kezdetleges kormányzati rendszerrel). A másik egy egészen korai vásári forgalomra vonatkozó adatunk, amely elárulja, hogy a nyírségi izmaeliták (mohamedán kalmárok) Miskolc piaca felé tartva, hogyan szenvedtek kárt útjukban az erőszakos sajóvámosiaktól. Ezek szerint Miskoucy piaca már olyan jelentőséggel bír, hogy a nyírségi kalmárok is szívesen keresik fel. III. Béla idején — mint a marxista történelemírás megállapítja az ország általános fejlődésével kapcsolatban — nagy fejlődésen ment át a magyar társadalom egésze. Ezenkívül közrejátszik Miskolc fejlődésénél Bélának a halicsi belső dinasztikus ellentétekbe való beavatkozása 1187-ben. Hozzá menekül Vlagyimir halicsi fejedelem, ennek „védelmében" ül be Halics „királyi" székébe. A királyi érdekek egy olyan területet vonnak az ország vonzási körébe, ahová az út hadászati, kereskedelmi és egyéb szempontból is Miskolc területén át vezet. Ez a vonzás tart II. Endre idejében is a halicsi hadjáratok miatt. IV. Béla idejében pedig újabb