ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959)

5. kép. Alaprajz az 1934—36. évi felmérés szerint. szerződést aláírta. A „hymes zobá"-ból lehetett egyfelől az északkeleti toronyhelyiségbe jutni, másfelől pedig az udvari külső folyosó lépcsőházát elérni. A lépcsőházhoz vezető átjáróból lehetett azután a lovagteremhez csatlakozó falban lévő keskeny folyosón keresztül az északkeleti torony belső sarkában elhelyezett, s a torony felső emeletére vezető csigalépcsőt is megközelíteni. E csigalépcső helye ma is pontosan meghatározható. A keleti szárny délkeleti torony emeleti helyiségének keleti falán 'kis árnyékszék erkély emelkedett, amelynek gyámkövei még ma is meg vannak. E toronynak északi falában lévő csigalépcső a torony második emeletére vezetett. Amennyire a várpalota keleti szárnya építészeti és művészettörténeti szemmel aránylag sók érdekességet tartalmaz, addig a nyugati szárny nagyon kevésről ad tájékoztatást, mert nagy részben összeomlott. Már az 1662. évi feljegyzés szerint az itteni „nagy palota" egészen a pincéig romokban hever. Az egykori alaprajzok szerint mind a földszinten, mind az emeleten e szárnyban az északi felében igen nagy, a déli részében egy aránylag kis helyiség volt. Az 1936. évi ásatások a földszinten három helyiséget hoztak napfényre. Közülük az északi kettőbe az udvarról 6—7 lépcső vezetett le, s a két északi helyiséget egymással egy teljesen épen maradt, félköríves záródású, sima kőkeretű ajtónyílás kötötte össze. E helyiségek inkább pinceszerűek, s valószínűleg innen ered a várpalotával kapcsolatban a „pince" elnevezés. A nyugati szárnyban az előbb említett ajtónyílás keretén belül, az északnyugati toronyban az emeleten lévő ajtónyílás két oldalkávája, s e fölött lévő nyílás keretének egyes faragott részletei a helyszínen látható összes építészeti műrészek. A nyugati szárnnyal kapcsolatban a Hugó páter-féle rajzok a határfalakat még feltüntetik. Eszerint az északi nagyobb helyiség nyugati falában négy ablak volt, míg a keleti falban a gyámköves folyosóról nyílóan két ajtó látható. Az 1936. évi ásatás a nyugati szárnyban érdékes leletekhez vezetett, amenynyiben az ajtóküszöb feletti omladékba mélyen beágyazva három boltozati zárókövet találtak. A miskolci múzeumban lévő zárókövek ma a diósgyőri vár legszebb ismert, faragott, díszes kőmaradványai. A három zárókő közül a legnagyobbik 51 cm átmérővel, levelek közötti, természetes nagyságú emberi torzfejet ábrázol, némi festés nyomokkal. A másik két zárókő csaknem egyforma nagyságú, 40, illetve 42 cm átmérővel. Az egyikein erőteljes domborítással a fészkében lévő sárkány van fiával együtt kifaragva, míg a másikon rózsában, szépen kidolgozott női fej látható. Ez utóbbira vonatkozóan Péchy Horváth Rezső utal azon véleményekre, amelyek szerint e női fej Nagy Lajos feleségét, vagy leányát, vagy pedig Beatrixet ábrázolná. A kérdés eldöntve nincs, maga a faragás mindenesetre XIV. sz.-ra utal. A két első zárókő aránylag elég ép, a harmadik pedig jóformán teljesen sértetlen állapotban került elő, számos faragott kőből való boltozati bordával együtt. E leletek bizonyítják, hogy a nyugati szárny helyiségeit is egykor boltozatok fedték s épp a szépen kidolgoztt zárókövek tanúi annak, hogy az itteni helyiségek a vár jelentősebb termei közé tartoztak. Ez annál inkább fontos, mert e helyiségek rendeltetésére nézve semmiféle írásbeli adatot, nem ismerünk. Az ásatás folyamán a nyugati szárny-