ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959)

szárnya, valamint délnyugati tornya te­tő nélkül éktelenkedik. A másik három torony, valamint a palota keleti szár­nyának tetőzete még meg van. Az 1662. évi alaprajz szerinti s a vár­palota északkeleti tornyához csatlako­zó elővéd bástyának s a palotakapu előtti bástyának ekkor már nyoma sincs. A vár egyre jobban és jobban pusz­tul s már a XVIII. sz. közepétől kezdve — amikor még őrség lakott a várban — elkezdték a vár köveinek széthordását. így feljegyezitek, hogy éjjel gyakran fe­szegették ki a vizárok nagy kockakö­veit s vitték el azokat különböző épít­kezésekhez. Tudjuk, hogy Diósgyőr vá­rosának sok épülete, valamint — mint arra a Vasárnapi Újság egyik cikke is rámutat — a plébániatemplom is a vár köveiből épült. A XIX. században már csak a felső­vár félig pince, félig földszinti helyisé­geit, illetve azok egyrészót használja a koronauradalom, de azok lassanként bedőlnek. A vár romjai azután is kő­bányául szolgálnak, míg az elhurcolás megakadályozására Than Károly ny. államtitkár a várhoz tartozó területet bekeríttettc. Természetesen az erőszakos pusztítá­son kívül az idő vasfoga is morzsolja a vár köveit, elég ha csak a századelej i fényképeket megtekintjük s összehason­lítjuk a mai állapottal, látjuk, mily nagymérvű volt az állandó pusztulás. Az egyes helyekre elhurcolt kövek, itt-ott előkerülnek s fényt derítenek a régi időkre, a vár egykori dicső korsza­kaira. Az időközben előkerült leletek közül említésre méltó a vártemplom csúcsíves stílusú kapuzata, amelyet 1820-ban bontottak le, s amelyet a mult század második felében a miskolci mi­norita zárda kőkerítésének alapfalaiból ástak ki, amint arra — az Országos Ré­gészeti Társulat 1881 szept. 24-iki ülés jegyzőkönyvében — Wagner János je­lentése rámutat. Sajnos e kapunak tel­jesen nyoma veszett, pedig a jelentés szerint kb. 50—60 darab kőből állt a le­let s egyes köveken még a polichromia nyomait is felismerték. A várban többször végezték ásatáso­kat és kutatásokat, amelyek értékes le­letekhez és adatokhoz vezettek. így pl. az 1890-es éveikben az északnyugati to­ronyban egy arany serleget találtak, mely a Nemzeti Múzeumba került. Az egykori Műemlékek Országos Bi­zottságának megbízásából Sztehló Ottó foglalkozott Diósgyőr várával. 1894-ben végzett is felméréseket és készített ró­luk rajzokat éspedig: földszinti alap­rajzot, az északi, nyugati és déli hom­lokzat romképét, egy hosszmetszetet, a tornyok keresztmetszetét és részleteket. Továbbá 1921—22-ben készített a kor szellemének megfelelő kissé romantikus felfogású helyreállítási, illetve jobban mondva kiépítési terveket.. l-?34 október 1-én vette kezdetét a várkastély romjainak részletesebb fel­tárása Révay Ferenc erdőtanácsos és Zelics Ferenc erdőmérnök vezetése, va­lamint a Műemlékek Országos Bizott­sága ellenőrzése mellett. A feltárási munkálatokat a több mé­ter vastagon földdel betemetett felső­vár udvarán kezdték el s ekkor tártaik fel a várpalota keleti oldalát a várká­polnával, valamint az északi oldalon a lovagterem alatti részt. Az építészeti részeken kívül — amelyéket a vár mű­szaki leírásánál ismertetünk — gazdag színezésű mázas tetőcsercpek. mázas kályhacsempék, sötétzöld, dús orna­mentikáju edény-darabok, üvegpohár és ablaküvegrészek, sok fegyvermarad­vány (zabla, sarkantyú, patkó, nyíl­csucs, ágyúgolyó, balta, stb.) került nap­fényre, legnagyobb részt XVI—XVII. századi jelleggel, amelyek ma a miskol­ci múzeum anyagát gazdagítják. Külön kell szólni.— Leszih Andor szíves köz­lése alapján — egy XIV. századbeli vasajtó részletről. E vasajtó hasonló le­hetett a rudabányai, illetve leleszi ko­rabeli ajtókhoz, ahol az ajtópántozás közeibe feliratos, illetve betűs négyze­tes vaslapok voltak illesztve. 1935- ben a délnyugati torony északi faláról hatalmas faltömcg szakadt le. 1936- ban folytatódtak a feltárási munkálatok Köves János ny. főerdőta­nácsos vezetésével. Az ásatások a vár­palota északi, nyugati és déli oldalaira, részben a saroktornyokra és a várud­varra terjedtek ki. Ekkor találták meg a várudvar délkeleti részén a 2 mé­ter átmérőjű, sziklába vájt kutat is, amelyet 8 méterre kitisztítottak, de az alját nemj érték el. A kútból szép fara­gott kövek, a délkeleti toronyról gyám­kövek s színes csempék kerültek elő. Sajnos, a háborús viszonyok megállí­tották a feltárási munkálatokat, s a már feltárt részeket is újra gyomlepte el és

Next

/
Oldalképek
Tartalom