ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959)

T3iósgyőr vára IFJ. DÜMMERLING ÖDÖN A vár történelmi és Borsod megyének fennmaradt középkori emlékei között jelentős helyet foglal el Diósgyőr várának romja. A romokban is lenyűgöző hatású kővár helyén, mint Anonymus említi, eredetileg földvár volt, s erre utal az eredeti „gyűrűvár", ,,Győr" elnevezés is. E földvárat a honfoglalás után Bors vezér faépítményekkel erősítette meg. A várnak e korbeli állapotára vonatkozóan semmiféle határozott adat nem áll rendellkezésünkre, s hogy helyén tulajdonképpen mikor is emeltek kővárat, arra nézve is csak hasonló adatok alapján következtethetünk. Hazánkban a favárak kővárakká való átépítésének kezdete III. Béla király uralkodásának (1173—1196) ideiére vezethető vissza. Főleg a keresztes hadjáratok kapcsán, a keletről hozott tapasztalatok alapján indult meg nálunk is — habár csak lassan — a várak átépítése. Diósgyőr vára és környéke ekkor a virágzása tetőfokán lévő Bors-nemzetség kezében volt. Ök folytatták a vár lassú átépítését, így a belső sáncot tornyos őrfalakkal vették körül, miáltal az összefüggés nélküli részeket egységes egésszé alakították át s a faépítményeket kőépítményekkel váltották fel. A XII. sz. végén lázadás miatt a várat a Bors-nemzetség elvesztette. A királyi kézre került birtokot azonban már a XIII. sz. elején újból a Bors-család birtokában találjuk. A Bors-nemzetség e korai várát 1241ben a tatárok pusztították el, s utána a várbirtok a koronára szállott vissza. IV. Béla egyik, 1261. évi okleveléből arra lehet következtetni, hogy a vár még ekkor romjaiból nem épült fel. 1262— 1270 között IV. Béla kedvelt hívének, az Ákos nembeli Ernye bánnak adományozta a birtokot. Ernye bán és fiai a XIII. sz. végén és a XIV. sz. elején igen jelentős szerepet játszottak hazánkban, s főleg Borsod vármegyében, amelynek nem egy építményét lehet velük kapcsolatba hozni, s így nem érdektelen a várral összeépítéstörténoti adatai függésben ezzel a családdal is foglalkozni. A

mai vár alapjait Ernye, vagy Ernei bán, lovászmester és országbíró, vasmegyei (1267—69), varasdi (1272) és szatmári (1274) főispán rakatta le a XIII. sz. második felében, a régi vár helyén. 1274 körül bekövetkezett halála után a vár kiskorú fiára, Istvánra maradt. István alatt érte el a család fénypontját. 1281-ben Gömör és Borsod vármegye főispánja, 1293-ban III. Endre alatt a királyné tárnokmestere, 1299-ben országbíró és utána nádorispán. István nádor folytatta atyja megkezdett munkásságát s korának, valamint állásának megfelelően nagy fénnyel és pompával építteti ki a várat. A vár fényére mutat az is, hogy 1303-ban itt tartotta lakodalmát István nádor István nevű fia egy bajor hercegnővel. István nádor eredetileg Róbert Károllyal szemben Vencel cseh király fiát, majd Ottó bajor herceget támogatta a magyar korona megszerzésében. Űgy látszik azonban, később belenyugodott Róbert Károly megválasztásába, mert birtokait háborítatlanul bírta, s még alatta is mint nádorispánt említik. 1313—14-ben nejével, Katalinnal együtt adományt tesz a diósgyőri pálosoknak. István nádor 1315 körül bekövetkezett halála után a vár és birtoka hét fiára és két leányára maradt, akik közül István fiáról van a legtöbb említés. Az Ernye-fiak azonban nem nyugodtak bele Róbert Károly uralmába, s 1317ben Kopasz nádor felkeléséhez csatlakoztak. A felkelés vereséggel végződött, s miután leverték, az Ernye-nemzetséget minden javától megfosztották, Diósgyőr várát, mint „Castrum nóvumot", valamint tartozékait Róbert Károly 1319. szept. 30-i oklevelével Debreceni Dózsa erdélyi vajdának, illetve nádornak adományozta. A vár 1325-<ben a Balogh-nemzetségbeli Széchy-csa4ád birtokába jut, akiktől 1364-ben csere útján Nagy Lajos király szerzi meg.