ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959)

várnak török által való elfoglalása az ország felső széleinek pusztításával járna, azért az 1638. évi 1.2-ik t. cikk elrendeli a vár újból való felépítését. 1641-ben a lerombolt palánk újraépítéséhez rendelnek ki ingyen járási munkát. A vár erőtlenségét mutatja az is, hogy 1642-ben mindössze 52 főből áll a vár helyőrsége. 1644— 48 között Rákóczi György hadai tartózkodtak a vár falai között. Rákóczi a Nyáryak vár-részét megvette, majd részben Csernelházi Chernél Györgynek, részben pedig újra a Nyáryaknak adta. 1645- ben a vár hidját javítják, 1646Pan magát a várat erősítik. Az 1649. évi 86-iík t. cikk Csongrád megyét kötelezi a vár építésére. Ez bizonyítja, hogy nagy fontosságot tulajdonítottak a helyreállításnak, mivel ilyen messze lévő megyét is bekapcsoltak a munkálatokba, valószínűleg már azért is, mert a környező megyék nem bírták az évek óta rájuk háruló sok várépítési terhet. Wesselényi Ferenc 1650 és 1654-ben a romlott gát és várárok rendbehozása tekintetében intézkedik. 1650-ben a török váratlanul megtámadta a várat, de elűzik onnan. 1655-ben a vár őrsége 150 lovas és 250 gyalogosban állapíttatott meg, azonban az 1660. és 1667. évi adatok szerint, valójában jóval kevesebb volt. 1659-ben Lórántffy Zsuzsanna a vár helyreállítására 10,000 Ft-ot hagyott. A vár helyreállítása azonban nehezen ha1. kép. Diósgyőr várának földszinti alaprajza. (1662). / í ^y^. •) lad, se a várfal, se a kapu még 1663ban sincs készen. A viszonyokra jellemző, hogy 1661-ben a vár őrsége a vár gyenge állapota miatt meg akart szökni. 1662-ben a várba gróf Herberstein vezetése alatt német katonaságot helyeztek el. Az 1662. év egyébként építész-műtörténeti szempontból is nevezetes, mivel ekkor készült a vár eddig ismert legrégibb felvétele, egy földszinti alaprajz (1. kép), amelyről Szendrey kimutatta, hogy azt a várnak a helyreállításához Sicha György Lukács császári hadimérnök készítette. E felvétel s ennek betümagyarázatai, valamint az ez évi feljegyzések tájékoztatnák bennünket a vár ezidőbeli állapotáról. A vár ekkor már annyira siralmas állapotban volt. hogy a magyar és német őrség részére a külső várudvaron kellett külön kis házakat építeni, mert csak a két nyugati torony néhány helyisége volt lakható. A többi torony és a palota teteje teljesen hiányzott, bokrok nőttek a szobákban s a falak sok helyen bedőléssel fenyegettek. A palota nyugati része a pincéig romokban hevert. A külső várfal s a bástyák is rossz karban voltak. A külső várfal nyugati kaputornyának két emeletét, alapjának meggyengült volta, valamint a felépítmény roskatag állapota miatt lebontandónak jelezték. A kapu ekkor már alig volt használható állapotban. A külső várfal déli iker tornyairól a tájékoztatás úgy szól, hogy „most pusztult sorban van", a keleti oldalon lévők — bár német katonák laktak benne — egészen elpusztultak s a déli kaputornyokig húzódó fedett védőfolyosós várfal is leomlott. Az északi oldalon lévő hat kazamatát magába foglaló külső várfalról úgy emlékekeznek meg, hogy bár megrongált állapotban van, mégis kijavítható. Ugyanakkor a felsővár elővéd-bástyáit jelentőség-vesztettnek mondják, a bejárat előtt lévő bástyát pedig csak konyha céljára használták. A kápolna ekkor fegyvertárul szolgált, később azonban ismét egyházi célra használták. 1665-ben a vár rossz állapota miatt az őrség engedélyt kért a vár feladására. 1669-ben a vár helyreállítása mégis annyira előrehaladt, hogy — a feljegyzések szerint — templom építésére is gondolnak. Az 1673. év ismét szomorú napokat