ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959)

közül kettőt 1662-ben élelem tárul hasz­náltak. Később még több részre osztva, c terület a katonák szállásául szolgált. A várpalota keleti szárnyának legje­lentősebb helyisége a kápolna volt, amely e szárnynak körülbelül a közép részén helyezkedett el, s szentélye a szabályos nyolcszög öt oldalával a vár­palota négyszögéből kiugrott. E kápol­na, a rendelkezésünkre álló adatok sze­rint — a kor szokásának megfelelően — kettős volt, alsó és felső szinttel. Az al­só, földszinti rész a cselédség részére szolgált, a felső, emeleti rész volt pe­dig a tulajdonképpeni kápolna. A kettő egymással az emeleti kápolna hajó pa­dozatában lévő négyszögű nyíláson ke­resztül volt összekapcsolva, amint azt a Hugó páter-féle emeleti alaprajz is jelzi. A földszinti kápolna — amint az 1934. évi ásatások is igazoltak (6. kép) — egy majdnem négyzetes tér, 7.28 m széles­séggel és 6,50 m hosszal. E tér középső része felett volt a — már előbb is jel­zett — felső kápolnával összekötő nyí­lás. A hajó keleti oldalához három mé­ter széles diadalívvel csatlakozott a ke­let felé kissé összehajló falú és három oldallal záródó szentély. A szentély kb. 5 m szélességével és ugyanolyan hosz­szával elég tágasnak mondható. Az alsó kápolna csak a keleti záró oldalában lévő egy ablak által, a felső kápolna kiugró szentély-része pedig — a Hugó páter-féle rajz szerint — mind a három záróoldalában egy-egy csúcsíves ablak­kal volt megvilágítva. A kápolnára vonatkozóan a Hugó pá­ter-féle alaprajz és feljegyzés érdekes adatokat közöl. Így a diadalív két ol­dalán egy-egy, külön megvilágítással bíró kisebb fülkében helyezkedtek el a király és királyné ülőhelyei. E fülkék­nek az oltárra is volt áttekintő nyílá­suk. A diadalívnél, esy hengeres osz­lophoz támaszkodva állt a szószék. Az alaprajz a szentélyben lépcsőzetesen álló oltárt is feltünteti. Az 1934. évi ásatások a földszinti ká­polnára is kiterjedték, sajnos azonban, a talált leletek s megállapítható adatok aránylag igen csekélyek. Az ásatások mindenesetre napfényre hozták a föld­szinti kápolna oldalfalainak egy részét, a szentély két oldalán végighúzódó 35 cm széles és 49 cm magas padkával, ami valószínűleg ülőpadnak a marad­ványa. Feltárták a diadalív egyszerű lá­bazatát, a szentélyben lévő főoltár, va­lamint a hajó keleti két sarkában lévő mellékoltárok alapjait. Több ereklye is előkerült. A kápolna belső falait vas­tag vakolatréteg fedte, sok mészréteg­gel, s itt-ott freskótöredék maradvá­nyokkal. Ilyen töredék a miskolci mú­zeumba került. Egykori feljegyzések szerint a kápolna falfestményeit Má­tyás király Olaszországból behívott fes­tőkkel készíttette. Az ásatás a színes mozaikpadozat megrongált, hiányos ré­szeiből is megmentett valamit. A földszinti kápolnába az udvarról lehetett bejutni, néhány lépcsőfokon le­felé haladva. Ez is azt bizonyítja, hogy a földszint részint a földbe volt süly­lyesztve. Az alsó kápolna az udvari be­járaton kívül még — ugyancsak né­hány lépcsőn keresztül — az észak felé eső helyiségekből is elérhető volt. Az emeleti kápolnát mind az udvari fedett folyosóról, mind a jobbról és balról lé­vő helyiségekből meg lehetett közelí­teni. A keleti szárnyban a kápolnán kí­vül a földszinten, az 1662. évi alaprajz szerint 1—1, később észak felé 3, dél felé pedig 2 alárendeltebb helyiség volt, csak az udvar felőli bejárattal és meg­világítással. A keleti szárny földszint­jének északi legszélső helyiségéből le­hetett a külső, köralakú elővédbástvába jutni. Az emeleten a kápolna mindkét ol­dalán 2—2 helyiséget tüntet fel a régi rajz. amelyhez még a tornyok 1-—1 he­lyisége is csatlakozott. A kápolnától délre lévő szoba külső várfal fülkéjé­ben állott a Mária királyné feliratával s 1526-os évszámmal ellátott márvány­kandalló. E feliratos kandallókövet Szendrei 1927-ben báró Ragályi Balas­sa Ferenc ragályi kastélyában még lát­ta, s Gerő László szerint még 1952-ben is meg volt. A szóban lévő várhelyiség a kandalló mellett, egy ablakfülkén ke­resztül kapott megvilágítást. A kápolnától északra lévő szoba északi fala mellett is állt egy márvány­kandalló, de felirat nélkül. E " helyiség­nek kiugró árnyékszék építményét, il­letve gyámköveit Hugó páter rajzain lát­hatjuk. Az észak felé következő szobá­ról —' mint arra Szendrey rámutat — egy 1479-ből való okirat, mint ..hymes zoba"-ról, vagyis díszesen festett szobá­ról emlékezik meg, ahol 1381-ben Nagy Lajos király a Velencével kötött béke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom