ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959)

magába foglaló várpalota 673 négyzetméter alapterületű s nem egészen szabályos derékszögű négyszögű udvart zár körül. Az általános felfogás szerint, amit a Hugó páter-féle alaprajz is alátámaszt, az udvar északi, keleti és nyugati oldalán kőgyámokon nyugvó, fából készült közlekedő folyosó volt, az udvar északkeleti sarkában lévő nyitott lépcsőről megközelíthetően. E lépcső alapjai az 1936. évi feltáráskor kerültek napfényre. Az 1662. évi alaprajz szerint a déli oldalon is volt folyosó, a délnyugati sarokban feljáróval, amelynek alapjait az 1936. évi ásatások is igazolták. A várpalota földszinti helyiségei — amelyek egy része még ma is törmelékkel van tele — a cselédség és raktár részére szolgáltak. Az emeleten voltak a királyi és egyéb lakószobák, a lovagterem s a kápolna boltozott helyiségei. Egyes leírásokban tévesen szerepel a pince elnevezés, mert a várpalota csak két szinttel épült, éspedig a földszinttel és első emelettel. A földszint azonban helyenként pince, helyesebben alagsorszerű volt, amint az a Kövessféle felmérési rajzból is látható. A várpalota külseje — védelmi jellegének megfelelően — jóformán minden dísztől mentes volt. A védelmi jelleget elsősorban a négy sarkán emelkedő, körülbelül egyenlő alapterületű, több emelet magasságú s átlag 3,5 m vastag falú, négyszögű tornyok hang4. kép. Felviérési részlet 1894-ből.