Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

CSEREY Zoltán: Üveggyártás Háromszéken a 17-20. században

A gyár termékeinek művészi színvonalát Sovánka István 1907 és 1914 között Bükszádon kifejtett munkássága határozta meg, aki a századforduló talán legkiemelkedőbb üvegművésze volt. Sovánka István Liptószentmiklóson született 1858-ban, Sepsibükszádon halt meg 1944-ben. Kezdetben szobrászkodás-fafaragás foglalkoztatta, majd szakmát változtatott és a Zay-Ugróci üveggyár tervezője lett. 1904-ben az antalvölgyi hutánál tevékenykedik, majd 1907-ben társbérlője lett a bükszádi üveggyárnak. A huta bezárásával kapcsolata az üvegművészettel megszűnt. Élete hátralevő éveiben fafaragással, festészettel, gyermekjáték-készítéssel és fényképészettel foglalkozott. A Zay-Ugróci üveggyár, amelynek termékei elősorban kivitelre készültek, művészi üvegek gyártására is vállalkozhatott. Itt kezdett Sovánka István az üvegmaratással foglalkozni. Előbb fényképek alapján arcképeket maratott nagy üvegtáblákra, majd rajzokat, grafikai alkotásokat vitt fel tálak, vázák felületére. Ugyancsak itt készültek azok a különböző alakú vázái, tálai, melyek Torinóban, Szegeden és más városokban művészi hírnévhez juttatták. Az 1904-es St. Louisi világkiállításon aranyérmet nyert. Művészi értékű alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi múzeum is őriz egynéhányat

19 A két hosszú életet megélt huta mellett Háromszék területén több olyan alapításról, vagy csak kísérletről van tudomásunk, amelyek néhány évtized alatt megbuktak, illetve csupán tervbe vett vállalkozások szintjén maradtak. Tekintve, hogy a hutához különösebb felszerelésre - a kéményen kívül - nem volt szükség, létesítésük viszonylag könnyen megtörténhetett.

20 Az üvegcsűr különben általánosan kedvelt ipari üzem a székelyföldi földesurak között. A már említett huták mellett a sepsiszenfiványi báró Henter család is építtetett a 18. század végén a Bodza nevű lisznyói erdőrészen egy üvegcsűrt, amelyet azonban Lisznyó község lerombolt.

21 1847-ben Zágon határában Bartha Károly földbirtokos, a Bárkány nevezetű kaszálóján üvegcsűr építéséhez kezdett. Azágoni faluközösség 1848-ban már 400 ft értékű bükkerdőt jelölt ki az üvegcsűr számára. Mint ahogy ez már szokássá vált, a huta irányítása Filts József bérlő kezébe került. Az üvegcsűr körüli munkák: a bükkfa kitermelése és elszállítása, valamint a hamuzsírfőzés komoly megélhetési lehetőséget jelentett a zágoniaknak, ezért 1850-ben a bérlővel kötött szerződésben a falu vezetése a hamuzsírfőzést csak helybeliek számára tette lehetővé. Évenként átlag 1500 öl fát használt el a huta. A kedvezőtlen viszonyok, a vámháború Romániával, 1886-ban csődbe sodorta a zágoni üvegcsűrt.

22 Hasonló története lehetett a krasznai (szitabodzai), veresvízi (Esztelnek), scradoasai (Bodzaforduló) hutáknak is. A krasznai üveghutáról 1876ból ismeretes a tulajdonos gróf Mikes Kelemen Háromszék törvényhatóságához intézett kérése, melynek értelmében kéri, hogy a krasznai üvegcsűrtelepet közigazgatásilag Zágonhoz csatolják. A kérést elutasították azzal a megokolással, hogy Szitabodza községhez volt a gyártelep a legközelebb.

23 A veresvízi meg-