Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
HECKENAST Gusztáv: Zárszó
ZÁRSZÓ HECKENAST GUSZTÁV Két évvel ezelőtt azzal zártuk - azt hiszem közmegegyezéssel - a miskolci manufaktúrakonferenciát, hogy a Herman Ottó Múzeum körül szerveződik egy informális tudományos közösség. Feladatunknak tekintjük a magyarországi manufaktúrák és más ipari kistőkés vállalkozások történetének kutatását, gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti és technikatörténeti szempontból. Most ennek a sátoraljaújhelyi konferenciának a végén azt hiszem megállapíthatjuk, hogy tartottuk magunkat ehhez a programhoz. Változások persze két évvel ezelőtthöz képest vannak. A legfontosabb és nagyon örvendetes változás, hogy megnyfltak az országhatárok. Négy szlovákiai és négy erdélyi kollégánk vett részt ezen a konferencián; két előadásban ismerhettük meg a szász történetírás és egy előadásban a román történetírás szakmai eredményeit. Ami kezdetben elvi célkitűzésünk volt, hogy a mi manufaktúrakutatásunk nem tiszta magyar ügy, hanem az egykori Magyarországon élt valamennyi nép történettudományának közös ügye, kezd gyakorlati valósággá válni. Ha másért nem, már ezért is érdemes volt megrendezni ezt a konferenciát. De érdemes volt önmagáért, az elhangzott előadásokért és a hozzájuk kapcsolódó vitákért is. Azt ne várja tőlem most senki, hogy sorra veszem az elhangzott előadásokat. Ezek meg fognak jelenni nyomtatásban. Megismétlem a délelőtti közlést: a kéziratok leadásának határideje október 31., a Herman Ottó Múzeumban. Nem feladatom az sem, hogy értékeljem az elhangzott előadásokat. Nincs rám szükség ahhoz, hogy megállapítsa a konferencia bármelyik résztvevője: értékes előadásokat és gondolatébresztő hozzászólásokat hallottunk. Vitavezető elnökre azért van szükség, ilyenkor a végén, hogy valamiféle tanulságokat próbáljon levonni az egészből. Én tehát megpróbálok néhány tanulságot megfogalmazni, olyan dolgokat, amelyek számomra tanulságok. És remélem, hogy mások számára is azzá tudom tenni őket. Néha kénytelen leszek neveket említeni, de soha nem a személyről van szó, hanem arról, ami elhangzott.
