Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
FODOR László: Beszámoló az erdélyi manufaktúra-történetírás eredményeiről
egyenesen veszélyeztették, igyekeztek minden úton-módon, ha nem is mindenütt és minden esetben megakadályozni, de legalább féken tartani. Általában nem zárkózott el a félkész és durvább árukat előállító manufaktúrák létesítésének engedélyezésétől, de gazdasági politikájának ama alapgondolatából kifolyólag, hogy Erdély egyrészt kellő ipari nyersanyagot szolgáltasson az akkor már fejlett osztrák és cseh manufaktúráknak, másrészt azok termékei biztos piacául megmaradjon, leginkább oly természetű ipartelepeket létesítettek, engedtek létrehozni, amelyek az osztrák tartományokból hiányoztak. Preferáló vámpolitikával védte az osztrák és cseh termékeket, ugyanakkor a kívülről jövőket - köztük az erdélyieket is - vámmegszorításokkal - 1850-ig állottak fenn - igyekezett távol tartani. A kívülről jövő árut a határon bélyeggel látták el, valósággal megbélyegezték. A feudális viszonyok uralma, az osztrák gazdasági politika hátráltathatta a nyugati értelemben vett, az iparral és a vele kapcsolatos kereskedelemmel és hitelélettel foglalkozó erdélyi polgári osztály kialakulását, de számbeli és anyagi gyarapodásának, vállalkozásainak létrejöttét, s folyamatos fejlődését megakadályozni nem tudta. Minden akadályozottsága ellenére a 19. század második felében felgyorsult az erdélyi kapitalizmus kialakulása és megerősödésének a folyamata. Erdélyben, mint másutt sok országban és vidéken a bánya- és a vele szorosan összefüggő kohóipar képezte az iparnak azt az ágát, amelynek keretében elsőként jelentek meg a tőkés termelési viszonyok. Ebben a foglalkozási ágban a 18. század második felétől a kapitalista viszonyoknak már jóval azelőtt kialakult csírái egyre erőteljesebben bontakoztak ki. A kisárutermelés színvonaláról, a túlnyomórészt kezdeüeges bányaművelésről, s főleg a kezdedeges kohászatról és vasmegmunkálási eljárásokról legelsőként jutott el a tőkés manufaktúráig, s annak fejlődésén keresztül leghamarább az ipari forradalom küszöbéig. Termékei által meghatározó befolyást gyakorolt a többi iparágra, a mezőgazdaságra, a közlekedésre és ugyanakkor a nagyszámú bérmunkás által termelt értéktöbblet révén a tőkefelhalmozás legfontosabb forrásának bizonyult. 5 A bányászatban és a vele szorosan összefüggő feldolgozó ágazatokban a termelés tőkés jellege a 18. század második felében kezdődött el, kibontakozása viszont a 19. század első évtizedeire esett, olyannyira, hogy az 1848-as években, keretében már meglehetősen kifejlődött kapitalista termelési viszonyokat találunk. Az ipari fejlődés köztudottan legfontosabb alapanyagát a vas képezte. Mellette a nemes- és színesfémek szerepe sem lebecsülendő. Akibányászott vasérc a kohókon és hámorokon keresztül indult el ipari termék jellegének és felhasználásának sokrétű útján. A vastermelésben a Vajdahunyad környéki és a bánsági kincstári vállalkozások állottak az élen. A vajdahunyadi kincstári uradalomban 1685-ben összeírt 5 hámor (Nádráb, Limpert, Toplica, Újbánya és Ploszkabánya) mellé a 18. század harmadik évtizedétől a századfordulóig még újabb nyolcat