Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

BIRCHER Erzsébet: Vállalkozás és hatalom az alsó-magyarországi bányavárosokban

a folyamatos értékkiáramlás azzal a negatív eredménnyel járt, hogy a vállalkozók állandó tőkehiánnyal küszködtek. A kínzó tőkehiányt előbb az olasz, majd a német bankok által folyósított előleghitelekkel, később pedig bányászati alvállalkozók bevonásával próbálták megszüntetni. Ennek azonban - mivel a bankok és alvállalkozók csak tőkéjüket akarták haszonnal megforgatni, s távol maradtak a város ügyeitől, gyakran magától a várostól is - nem volt jelentős hatása a városok belső életére. Az elit pozícióit csak a következő időszak tudta megrendíteni a kamarai igazgatásnak a közvetlen bevezetésével, illetve a kamarának mint vállalkozónak a megjelenésével, amely a királyi hatalom centralizációs törekvéseinek a felerősödésével együtt az első csapást mérte a városok autonómiájára. A kamarai bányabirtokok nagysága az 1540-es esztendőktől rohamosan növekedett. A birtokszerzésnek különböző módjait figyelhetjük meg. Az első birtoktestet Mária királyné még háramlás útján szerezte, már ezzel is korlátozva a municipiális jogban lefektetett, szabad kézből való átruházást. Az elkövetkező korszakra azonban már nem ez, hanem a kamarai Verlag, illetve az úgynevezett Lenenschaft lett a birtokszerzés fő formája. Ez utóbbi a Verlagtól annyiban különbözött, hogy - a Verlaggal ellentétben - nem volt kényszerjellege: amíg a Verlag esetében zálogként kezelték a bányát, a Lenenschaft az érdekeltek megegyezésén alapult. - A Verlag ilyen nagymértékű elterjedése sok okkal magyarázható. A legfontosabb, hogy a széteső közállapotok miatt az idegen tőke pánikszerűen hagyta el az országot, s városok kasszái a hadiesemények következtében kivetett rendkívüli adók miatt kimerültek, sőt, el is adósodtak. Ugyanakkor állandósult a vízveszély, s ez végső pusztulással fenyegette a bányákat. 1548-ban ezért a hét város együttes kérelmi feliratot intézett az uralkodóhoz, hogy királyi segítségnyújtással mentse meg a bányákat.

12 1571-ben újabb, sérelmeiket felsoroló feliratot intéztek a királyhoz és ismételten kérelmezték a Verlag engedélyezését. A kölcsön azonban elindította a kamara szigorú beavatkozását, ami a bányák művelésének az ellenőrzését jelentette. Kölcsönös vádaskodások, egymásra mutogatások következtek, amelyek eredménye az lett, hogy a kamara 1580-tól beszüntette a kölcsönök folyósítását, a kezelésébe vett bányák nyereségét pedig az adósságok törlesztésére fordította. Az alsó-magyarországi bányászat második szakaszára ez a fajta gazdasági felállás volt a jellemző. Még túlsúlyban volt a magánbányászat, de már fölötte is érezni lehetett a kamarai irányítás hatását. A kamara „figyelme" ráadásul nem állt meg a bányák kapujában, hanem megkísérelte ellenőrzése alá vonni és befolyásolni a városok belső ügyeit is. Összeütközések hosszú sora kezdődött el, ahol a vesztesek rendre a városok voltak: a polgári testületek önállósága fokozatosan csökkent. Az első nagy és látványos összecsapás I. Ferdinánd uralkodása alatt a kamarai hivatalnokok helyzetével kapcsolatban folyt. Addig