Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
NÉMETH Györgyi: Vállalkozások a bőrgyártásban a 19. század első felében
Az 1830 után számba vett üzemek közül négy működött Pesten (Jordán , GoUenhoffer 22 , Kiss 23 , Pollák 24 ), kettő Pécsett (Höfler, Erreth) 25 , s egy-egy Budán /Krellwitz) 26 , Pozsonyváralján (Deutsch) 7 , Sasváron (Popper) , Losoncon , Rozsnyón (Markó) 30 , Késmárkon 31 , Kassán (Wirkner és Moll) 32 , Egerben (Schwartz) 33 , Tatán (Axmann) 34 , Aradon (Winkler) 35 és Temesváron (Ross) 36 . Földrajzilag tehát az üzemek többnyire a hagyományos kézműves bőrgyártó központokban illetve azok közelében helyezkedtek el. A tőkés jellegű bőrgyártó üzemek alapítóinak egyik része kereskedő volt. 1830 előtt Schwericz János, utána Wirkner István és Moll József a kassai, a Deutsch testvérek a pozsonyváraljai, Popperek a sasvári manufaktúra megalapítói. Kereskedők hozták létre részvénytársasági formában a késmárki üzemet is. Míg a 18. század csekély számú bőrgyártó manufaktúrájának felét nagybirtokos alapította, addig a 19. század első felében csak Dessewffy Sámuel gróf hozott létre dyen üzemet. Meglepő, s a magyarországi korai tőkés fejlődésre a többi iparágban szinte egyáltalán nem jellemző, hogy sok céhes üzem fokozatosan tőkés jellegűvé alakult át. Ilyen volt Kemnitzer, Thoma és Fischer már említett üzeme, valamint Krellwitz, Pollák, Winkler, Axmann és Ross tímárműhelye, a rozsnyói Markó-féle bőrgyár, GoUenhoffer pesti szattyángyára, Kiss Károly pesti, Höfler János és Erreth Mátyás pécsi manufaktúrái, azaz a tárgyalt üzemek fele. Sajátos színt képvisel a losonci bőrgyár, amelyet a városban munka nélkül maradó vargák és tímárok mint részvényesek hoztak létre, hogy ingyen nyersbőrhöz juthassanak, s áruikat gyorsan értékesíteni tudják. Az alapító társadalmi hovatartozásától függetlenül a gyárprivilégium elnyerésének indoklásában gyakorta szerepel, hogy az üzem olyan terméket állít elő, amely iránt nagy a kereslet. Vagy azért, mert az adott borfajta készítése nem volt szokásban, vagy azért, mert korábban nem ismert, új technológiát alkalmaztak. Sokszor találkozunk azonban azzal is, hogy egyszerűen nagyon jó minőségű terméket állítottak elő. Schwericz János a Magyarországon korábban nem gyártott brüsszeli bőr készítésére kért üzemállítási engedélyt, s a későbbiekben macedón módra is készített ki bőröket. Kohner József szattyán gyártására rendezkedett be, mert azt a pesti bőrfestők csekély mennyiségben állítottak elő, s a piacot egy bécsi gyáros uralta lerakata révén. Hasonló termékek gyártását kezdte el a fintai üzem is. A Deutsch testvérek külföldön megtanulták, majd itthon meghonosították a fénymázzal való kikészítés technikáját. Markóék termékei külföldön és belföldön egyaránt keresettek voltak, mert a legújabb technológiával dolgoztak. Fényesített tehén- és borjúbőrt bécsi módra, fekete tehén- és borjúbőrt linzi módra s feketekockás bagariát állítottak elő, nem be-
