Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TÓTH Béla: Tímármanufaktúrák és működésük Magyarországon a 18-19. században

Dessewffy Samu alapította, amit három évvel később - folyóvíz hiányában - a bőséges vízellátású Sáros megyei Finta községbe helyeztek át. Ezenkívül több tímármanufaktúra is bőrgyárrá fejlődött, mint pl. Pesten Kemnitzer János bőrgyára, Budán Thoma József „szabadalmas bőrgyára" és Koher József „szabadalmas bőrgyára", Fiumében a Baccarich és Simonich bőrgyár. Az 1885-i iparstatisztikai jelentés szerint 8 bőrgyár és 7 tímárüzem működtetett gépi berendezést. A 19. század vége felé pedig már 15 bőrgyár és 400-500 tímármanufaktúra működött. Azonban a gyárak kb. 500 dolgozójával szemben a manufaktúrák még mindig többszörös létszámmal rendelkeztek a 2. táblázat szerint. A STATISZTIKAI HIVATAL 1871-i ADATAI A BŐRGYÁRTÁSSAL FOGLALKOZÓK SZÁMÁRÓL Beosztás Szakma Mester Segéd Inas Tímár 3440 1355 731 Varga 734 212 147 Tobakos 176 70 42 Irhás 18 18 6 Bőrfestő" 8 24 1 Összesen 4376 1679 927 2. táblázat A tímármanufaktúrák és a bőrgyár párhuzamos egymásmellettisége még hosszú évtizedeken át folytatódott, legfeljebb az arány változott mindinkább a gyárszerű termelés javára. A 19. századi fejlődés nemcsak a manufaktúrák bőrüzemekké való átalakításátjelentette, hanem a bőrgyártás két különálló ágazatának, a bőrfestésnek és a cserié kivonatolásának önállósulását is. Az 1883-ban kiadott 5858. számú miniszteri körlevél a „ cserhéjtörö és cserkivonatgyártó" tevékenységet önállóan működő iparágként minősítette. A hazai cserkéreg egy részét mint kiviteli cikket külföldre szállították.