Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TÓTH Béla: Tímármanufaktúrák és működésük Magyarországon a 18-19. században

ni. Erre jó alkalmat szolgáltattak az országos vásárok, amelyek jelentősége a török kivonulása után mindinkább emelkedett. A készbőrök eladása-vásárlása szempontjából híresek voltak a debreceni és a pesti vásárok. Ezeken a településeken évente négyszer tartottak 8-8 napos országos vásárt. A Pesten tartott Medárd-napi vásár különösen forgalmas volt, mert az egykori feljegyzések szerint egy 1700 év eleji vásáron elkelt 5000 db ökörbőr, 4000 db tehénbőr és 15 000 db kecskebőr. A magyarországi tímárműhelyek munkájának elismerését jelentette az a tény, hogy áruikat az országhatáron túl is szívesen fogadták. így pl. jelentős mennyiségű kordován- és karmazsinbőrt szállítottak külföldre, valamint növényi cserzésű tercni és „fontos" bőröket. A készbőrön kívül a nyersbőrkivitel is kifizetődő kereskedelem volt, ami miatt sok marhabőrt szállítottak az ún. örökös tartományokba (Ausztria, Stájerország, Karintia, Tirol stb.). A túlzott nyersbőrexport olyan méreteket öltött, hogy ellensúlyozására rendelet jelent meg, amely szerint „a mészárosok a nyersbőröket kötelesek a helybeli tímároknak, vargáknak, kordoványosoknak eladni". A 19. századtól a tímárságok gyártási és kereskedelmi tevékenysége kezdett elkülönülni egymástól. A manufaktúrák mindinkább egy-egy olyan borkereskedővel léptek kapcsolatba, aki megvásárolta számukra a nyersbőrt, majd értékesítette a belőle gyártott készbőrt. Mindez már a szakosodás fokozott jeleit mutatta. A magyarországi tímárságok földrajzi elhelyezkedése A tímárműhelyek kialakulását ill. földrajzi elhelyezkedését kezdettől fogva a következő tényezők együttesen szabták meg. 1. A víz ill. folyó közelsége. A bőrgyártás alapvetően vizes fázisban történik és így nagyon vízigényes: 1 kg készbőr előállításához 60-100 liter víz szükséges. Ehhez kapcsolódó probléma a keletkező szennyvíz kérdése. Ezért a tímármanufaktúrák többsége szorosan a folyóvizek mellett működött. 2. A nyersbörellátottság. Az állatról lefejtett nyersbőrt legcélszerűbb közelben bedolgozni, amivel elkerülhető a sóval való tartósítás munkaigényes és költséges művelete. így a fejlett állattartás következménye lett a helybeli ill. a közeli tímárműhelyek kialakulása. A tárgyidőszak magyarországi állatállománya földrajzi elhelyezkedésének jellegzetessége, hogy az Alföldön a mostaninál sokkal nagyobb volt az ökör- és lóállomány, míg a hegyes vidéken a juh-, kecske- és szamárállomány volt jelentős. 3. Cserzőanyag-állomány. Ezen belül elsősorban a timsó és a növényi csersav volt általánosan közismert. A timsó viszonylag könnyen előállítható volt agyagból vagy kaolinból. A növényi csersavakat pedig az erdei fakérgek (tölgy.