Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TAKÁCS Péter-UDVARI István: Adalékok a Felső-Tisza-vidék sógazdálkodásáhoza 18. század végéről (Máramarostól Szepesig)

lakói jártak. Sóvárról Palocsára szállították a sót Som és Ujak úrbéresei, Sóvárról Tárcára és Bártfára Zavadka lakói. Palocsáról Új- és Ószandecbe szállították a sót Lipnik, Matiszova és Ujak úrbéresei. Lublóról Új- és ószandecbe Matiszova, Tárcáról Smizsánba Decső és Tárca szekeres gazdái szállították a sót. Szepes vármegye lakói Sóvárról szerezték be sószükségletüket. A legforgalmasabb sóút Szepes vármegyében a Sóvárról Smizsánba vezető volt. Megközelítően negyven település szekeresgazdái rótták ezt az utat több-kevesebb rendszerességgel: Pichno, Baldóc, Batizfalva, Beharóc, Hrisóc, Kattyán, Külbach, Kolcsa, Kolenóc, Letánfalva, Orcovány-Váralja, Pavlyan, Szlatvina, Velbach, Vilkóc, Vitkóc, Zlegra, Óleszno, Mátéfalva, Kluknó, Alsórépás, Olsavica, Podracs, Leszkovjan, Odorin, Tamásfalva, Porács, Hincóc, Teplicske, Márkusfalva, Vojkóc, Vlosza, Alsósunyova, Olsavka, Nemessan, Mindszent, Lengvárd, Arnutfalva, Zavadka. Sóvárról Toporcra, Késmárkra, Szepesófaluba, Szepesmindszentre és Lőcsére vezetett még sóhordó út. A Sóvár-Toporc közöttit Halomnic, Hundertmarkt, Toporc és Krig lakói járták. A Sóvárról Késmárkra vezető úton Zavada, Vlosza, Farkasfalva, Dravic, Toriszka, Lengvárd, Krig és Hunszdorflakói szekerezték a sót. Sóvárról Szepesófaluba 3 község - Lecnic, Haligóc, Haghy lakói szállították a sót, míg Szepesmindszentre maguk a mindszentiek. Lőcsére pedig Nemessan lakói. Gyér forgalmú út lehetett a Sóvárról Iglóra és a Sóvárról Toriszkára vezető sóút is. Egy-egy település lakói tesznek róla említést. Toriszkára maguk a toriszkaiak, Iglóra pedig Domanfalva lakói fuvarozták a sót, saját bevallásuk szerint. A szepesi sószállítás másik kiindulópontja Smizsán volt. Innen Hradekra azaz Liptóújvárra vitték Vikartóc szekeresei, Schavnik és Alsósunyova lakói a sót. Legalábbis hely megjelöléssel csak az említett települések lakói éltek. Volt ugyanis Szepes megyében tucatnyi község, ahol szóltak a sószállításról mint pénzkereseti lehetőségről a lakosok, de nem nevezték meg, hogy honnan hová viszik a sót. Ezek a következő települések voltak: Brutóc, Buglyóc, Csépánfalva, Kravjan, Lucsivna, Lipnik, Nedec, Petróc, Garancs, Szentgyörgy, Harikóc, Fridman és Dolyankovicsan. Az eddig vizsgált vármegyékben - Szabolcs megyét kivéve - bőven voltak sóraktárak, kamarai sóházak. Az úrbéres lakosok többsége tehát ezekbe a sóházakba hordta a sót kamarai megrendelésre. Más a helyzet Gömör megyében. Itt a 18. század utolsó harmadában nem volt kamarai sóraktár, sóház, ahova a megye lakói fuvarozták volna a sót. Sóra viszont a lakosságnak és állataiknak Gömörben is szükségük volt. A sóház hiányát úgy oldották meg a lakosok, hogy „nyereségre" vették és szerte a megyében árulták a sót. Rimaszombat város la-