Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TAKÁCS Péter-UDVARI István: Adalékok a Felső-Tisza-vidék sógazdálkodásáhoza 18. század végéről (Máramarostól Szepesig)

Tárkányból még egy út vezetett Sóváran át Homonnára, mely úton ugyancsak kettős fuvardíjjal gyarapodtak a zempléni szekeresek az alábbi falvakból: Alsóladiskóc, Baskóc, Felsöladiskóc, Hencóc, Hanusfalva, Hrubó, Jankóc, Jeszenöc, Kucsin, Kladzány, Leskóc, Lukasóc, Matyasóc, Pakaszió, Stefanóc, Szopkóc, Tavarna, Tavarnapolyánka, Turcóc, Zsalobina. Három falu szekeresgazdái - Prauróc, Repejő, Varehóc - rendszeresen szekereztek sóval a Tárkány Sóvár Sztropkó útvonalon. Voltak azonban, akik Sóváron rakták meg először sóval a szekereiket, s csak egy állomásra szállították a sót, hogy aztán hazatérjenek, s hetek múlva, esedeg hónapok múlva kezdték újra, ismét Sóváron. A Sóvárról csak egy állomásra szekerezők útja leggyakrabban Homonnára vezetett. Ezt az utat rótták az alábbi falvak fuvarosai: Cernina, Göröginye, Hegedüsfalva, Kama, Mislina, Topolóka, Kohanóc, Lácfalva, Maskóc, őrmező, Porubka, Zavadka, Sztára, Topolyán, ízbugya, Krasznóc, Krivostyán, Laborcvolya, Lasztomér, Márkcsemernye, Mocsár, Nagymihály, Náíafalva, Oreszka, Pazdics, Petrik, Sámogy. A másik ilyen „egyfuvaros út" Sóvárról Nagymihályra vezetett. Részben azon községek gazdái járták, akik Homonnára is szállítottak sót, de bekapcsolódtak ebbe a munkába olyan falvak lakói is, akik messze elkerülték Homonnát: Falkus, Kácsánd, Leszna, Márk, Szuha, Lázon, Rákóc, ízbugya, Krasznóc, Krivostyán, Laborcvolya, Sztára, Lasztomér, Márkcsemernye, Mocsár, Nagymihály, Nátafalva, Oreszka, Pazdics, Petrik, Sámogy, Topolyán. A harmadik „egyfuvaros út" Sóvárról Sztropkóra vezetett. Viszonylag kevesen rótták: Alsóolsva, Bodzás, Lomna, Oroszkrucsó. Sztropkó ugyanis nem annyira Sóvárról, sokkal inkább Homonnáról „kapta" a sót. Ezt az utat - mármint a Homonnáról Sztropkóra vezetőt - sok-sok faluból és gyakran megtették a sóval terhelt szekerek: Alsószitnyice, Brusnyica, Bukóc, Dricsna, Felsöszitnyice, Giglóc, Giróc, Gyapalóc, Hocsa, Holcsikóc, Jakusóc, Kelese, Kisbreznyice, Kisdomása, Kolbóc, Kosaróc, Kriszlóc, Makóc, Minyóc, Mrázóc, Nagybreznyice, Nagydomása, Olykasztropkó, Oroszhrabóc, Oroszkrajnya, Oroszpetkóc, Orosztokaj, Petőfalva, Piskoróc, Poruba, Potocska, Pritulyán, Pucák, Rafajóc, Rohoznyik, Szalnik, Staskóc, Sztropkó, Tótkajnya, Turány, Velkrop, Vladicsa, Vojtóc, Zavada. A részletezett fő útvonalak mellett természetesen voltak sószállítók Zemplén megyében is, akik „meg-megszegték" a szabályt, s mellékesen árulták, avagy az eddig nem említett sóházakba szállították az árut. Deregnyő lakói vallottak arról, hogy ők Tárkonyban „haszonra veszik" a sót, és azzal kereskednek. Koskóc lakói Viravára szállították a sót, és Kiszte fuvarosai amellett, hogy Töketerebesre vitték Tárkányból a kő- és párolt sót, olykor-olykor a maguk hasznára is kereskedtek vele.