Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TAKÁCS Péter-UDVARI István: Adalékok a Felső-Tisza-vidék sógazdálkodásáhoza 18. század végéről (Máramarostól Szepesig)

úrbéresei pedig a tőlük 10 mérföldre lévő sóházakhoz csak akkor „fuvarozhatnak..., ha az uraság forspontjától erre idejük van". Egyedi okok, közösségi szokások, ezernyi más gond befolyásolta nemcsak egy-egy falu, egy-egy jobbágyi háztartás viselkedését, hozzáállását is a sószállításhoz. Bármiként igyekeztek vagy szabódtak a beregi úrbéresek, a szükséges sót mégis elszálhtották. Sokuk egyenesen a bányákig, a máramarosi sóházakig felszekerezett, s ott rakták meg szekerüket sóval. Bustyaházától Tiszaújlakra fuvaroztak sót: Bártháza, Iglénc lakói. Máramarosszigetről Tiszaújlakra: Nyíresfalva, Bene, Sarkad, Büke, Láza, Lukova, Ilonca, Dubróka, Csertész. A harmadik útvonal Bereg megyében Bustyaházáról Munkácsra vezetett. Ezt az alábbi községekből rótták több-kevesebb rendszerességgel: Sarkad, Remete, Ramocsaháza, Maszámfalva, Kövesd, Kisfalud, Kisalmás, Nagyalmás, Falucska. A negyedik útvonal Máramarosszigetet kötötte össze Munkáccsal: Váralja, Sarkad, Dávidfalva, Klastromfalva, Kislucska, Kutyafalva, Pappfalva, Bábafalva, Tőkés, Deskófalva, Szentmiklós, Plaszkanovica, Lécfalva, Nagyleányfalva, Kendereske, Kisábránka, Pappgyörgy, Ráska, Kelecsény, Gál, Ardánháza, Fogaras, Feketepatak, Drágabártfalva, Colanfalva, Nagybresztó és Kisbresztó úrbéresei biztatták lovaikat, ökreiket ezen az útvonalon, olykor 8-10 mérföldet is szekerezve egy-egy teher sóval. Voltak azonban, akik nem mentek be Máramaros megyébe. Megelégedtek közelebbi sóházak adta kevesebb jövedelemmel is. Néhány település lakói Tiszaújlakról Tárkonyba és Tokajba szekereztek sót, amikor a folyó áradása vagy a téli fagyok megakadályozták a vízen való szállítást: Badaló, Oroszi, Csetfalva, Kerecseny, Gecse lakói éltek olykor-olykor, évenként 2-3 alkalommal ezzel a lehetőséggel. Tiszaújlakról Munkácsra száHítonák a sót Déda, Csonkapapi, Som és Homok lakói. Munkácsról Vereckére vitték a sót Szolyva; Munkácsról Ungvárra pedig Dávidháza lakói. Voltak azonban községek, ahol csak annyit vallottak a lakosok, hogy sóhordásból olykor-olykor hasznot vesznek, mert vagy az ungvári, vagy a munkácsi, vagy éppen a tiszaújlaki sóházhoz „közel vagyon helységök". Ezek az alábbi települések lakói voltak: Bereg, Repede, Kockaszállás, Fornos, Egreske, Dubrovica, Dunkófalva, Zsukó, Csaroda, Déda, Bukovinka, Misztice, Klucsárka és Kusztánfalva. Voltak községek, ahol nem tagadták a lakók, hogy közel van hozzájuk a „sóház", a „sókamara", de „ebből csak annyi hasznunk van - mondották -,