Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

GAJÁRY István: Adatok a pest-budai manufaktúraalapításokról és -alapítókról

kező példák is: Valero selyemgyára, Miesbach (később Dräsche) téglagyára, Goldberger kékfestőüzeme és a Duna Gőzhajózási Társaság óbudai hajógyára nemcsak a 19. századot élte túl, de egészen az elmúlt évekig működött jogutódaiban. Az alábbi névsorban - amint arra utaltam - főként az eddig nyomtatásban megjelent publikációkra

1 támaszkodtam, amelyek közül - a Karczag testvérekről szólva - Bácskai Vera hivatkozott munkájából idéztem is. Az adattár jellegű névsorban feltüntettem minden, gyári jellegű vállalkozásban érintett személyt azaz gyámokot, függetlenül attól, hogy önálló volt-e, vagy társai voltak a manufaktúra birtoklásában, vezetésében. Az ismert társas kapcsolatokra a jegyzetekben utaltam. Sajnos, a rendelkezésemre álló adatok több ponton hiányosak, a kutatás folytatását igénylik. így például az izraelita szeszfőzők esetében több helyen nem sikerült még azt sem azonosítani, hogy a korábbi írásokban „budapestiének jelölt személyek közül ki, melyik városban működött. (Ez is, a privilégiumok ismeretlensége is erősíti a gyanút, hogy ezen üzemek egy része csak készítő és nem gyámok = Fabrikant volt.) A kutatást sajátosan nehezíti, hogy számos vállalkozásról csak mint létezettről szólnak a kutatók, így gyakorlatilag újra át kell nézni a hivatkozott forrásokat, amennyiben egyáltalán vannak ilyenek. (Pl. Siklóssy László Kunyról írott monográfiájában

2 egyetlen jegyzetet sem közölt, viszont felsorolta az összes korabeli, általa gyárnak tekintett vállalkozást, olyan működési időmeghatározásokkal, mint „1809 előtt" stb.) Ennél sokkal elterjedtebb az a probléma, hogy a feldolgozásokban közölt jelzetek gyakran hiányosak, tévesek, vagy éppen a szerző lehetett az utolsó, aki a dokumentumot látta.) Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a gyári privilégiumot általában már működő üzemekre kérték, ugyanakkor a történetírásban gyakran egybemosódik a termelés - nem is feltétlenül gyári jellegű - megkezdése a kiváltság megszerzésével, s a kiváltságról sem mindig derül ki, melyik fajta ('befugte' vagy 'privilegierte') volt. Sajnos, ezt az egybeolvadást, illetve bizonytalan elkülönülést a kutatás jelenlegi fázisában nekem is vállalnom kell. Az adattárban jeleztem minden adat bizonytalanságát is. Ennek megfelelően a hagyományos e(lőtt)-&{örül)-w(tán) és ? mellett ,,.."-tal jeleztem, amennyiben csak olyan említésből ismerjük a manufaktúrát, amely működési időkörét nem jelölte meg. „--"-jelzést csak ott használtam, ahol a kérdéses adatra egyértelműen nemleges választ tudunk adni. Természetesen üresen hagytam azokat az adatmezőket, amelyek óbudaiak és pesti, vagy budai zsidók polgárjogára vonatkoznának, hiszen ilyenek nem voltak. Ugyancsak üresen hagytam a szakmára vonatkozó adatokat azokban az esetekben, ahol nem volt tovább szűkíthető annak megnevezése, pl. bőrgyárak, kékfestők.