Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

CZAGA Viktória: Nyomdák a századforduló Budapestjén

két városrészre, a Lipótvárosra és a Terézvárosra koncentrálódott. A századfordulón a Lipótvárosban a nagy- és középburzsoázia mellett itt laktak a városi és állami hivatalnokok, ügyvédek, ügynökök, míg a Terézváros az ipari és a kereskedelmi középburzsoázia lakónegyede. Mindemellett a József- és Erzsébetváros kisiparos-kiskereskedő polgársága is jelentkezik már mint megrendelő. A szakma nyelvezete, szakzsargonja, néhány latin szakkifejezéstől eltekintve német, szakemberei pedig német-osztrák származásúak voltak, jöttek akár Csehországból, Morvaországból vagy éppen Ausztriából, Németországból. Külföldi, főleg német eredetű a géppark is. Noviczki Sándor megállapítása szerint:, Az összes találmányok között, melyeket eddig az emberi elme létrehozott, kétségkívül a könyvnyomtatás a legzseniálisabb." A könyvnyomtatás az emberi tudás terjesztője, a középkorban „szabad művészetnek" számított, művelői, a nyomdászok pedig tudós mesterek voltak.

3 Gutenberg zseniális találmánya - a szétszedhető betűk - sokat tett azért, hogy a nyomdászat művészetből iparággá egyszerűsödjék. Ám később is, amikor már jövedelmező foglalkozás lett, megőrzött valamit a művészi tevékenységből, s a nyomdászok is megőrizték a szakmai büszkeségüket Végül is, mi a nyomda? A szedés-nyomás-kötés hármas egysége, amelyek közül a kötés/kötészet elmaradhatott, s önálló iparággá fejlődhetett. A másik két munkafolyamat azonban szoros egységet alkot mind a mai napig. A legelső a szedés. A kéziszedés még a 19. században is lassú, drága, nagy figyelmet követelő munkafolyamat; ezt követi a nyomás. A múlt században ez a művelet fejlődött ugrásszerűen: a Kőnig-féle gyorssajtó lehetővé tette a példányszám nagyarányú növelését, s ezáltal újságok nyomtatására használták; az amerikai vagy más néven tégelysajtó pedig nyomtatványok, plakátok készítésére volt alkalmas. A nyomda egyik legértékesebb tartozéka a betűkészlet Nemcsak nélkülözhetetlen munkaeszköz, hanem meghatározó része is: nagysága, alakja, formája megadta egy-egy nyomda sajátos arculatát; művészi fokmérője, reklámja is volt egyben. A nyomdaalapítás egyszeri tökebefektetéssel/beriihizással ment végbe: a tulajdonos kibérelt egy helyiséget vásárolt egy-két nyomdagépet és betűkészletet A már működő nyomda rezsiköltsége nem volt magas: a géppark lassan használódott el, a nyomdafelszerelés és a betűkészlet nemzedékeket szolgált ki. A nyomdász elejétől végig részt vett a munkafolyamatban, mindig készterméket adott ki a kezéből, hiszen a két alapvető munkafolyamat vertikálisan tartozott össze, alkotott egységet. Klasszikus értelemben vett manufaktúra a nyomdaiparban nem jöhetett létre. Nem volt lehetőség sem a nyersanyag (papír, festék), sem a félkész- és késztermék felhalmozására: a nyomda mindig megrendelésre dolgozott előre kialkudott árakkal. A kisnyomdák éppúgy készterméket állítottak elő, mint a nagyok, s megfelelő felszereléssel még a magas példányszámot is tudták vállalni. A nagy nyomdák általában a szebb, munka-